nyelvtan

Marionettlélek, érdekbogár, rögnimfa

Nyolcvan éve hunyt el Szabó Dezső, a magyar irodalom legmeghökkentőbb alakja, és ennél már csak a sajátos szóalkotásai voltak különlegesebbek.

Mérges-e a mérgesgomba-szakértő?

Sokszor nehéz eldönteni, hogy külön- vagy egybeírunk-e bizonyos szavakat. Ilyenkor felmerülhet a kérdés: ha különírjuk, az a kisebbik gond?

Jó gazdái vagyunk a saját közléseinknek?

Hogyan cselekszünk pusztán a szavaink által? Mik a megfelelő körülmények a sikeres beszédcselekvéshez? És mit kell tudni a jelaktusokról? Az Élő magyaróra legújabb epizódjából kiderül.

Tegezed vagy magázod Nádasdy Ádám professzor urat?

A 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a nyelvész Nádasdy Ádám két új kötetét mutatták be csurig telt termekben.

Cselekedhetünk pusztán a szavaink erejével?

És ha igen, ez varázslat vagy szimpla nyelvtan? Az Élő magyaróra friss epizódjából Pölcz Ádám nyelvész és Fodor Annamária színművész segítségével kiderül.

Felnőttként édinyelven gügyögni menő?

Hivatali bikkfanyelvet és bulvárszlenget mellőzve az Élő magyaróra legújabb adásában nyelvi normákról, a média nyelvi eszközeiről, a túlzott idegenszó-használatról beszél Pölcz Ádám nyelvész. Élő magyarórára felkészülni!

A nyelvészek nem vonulhatnak elefántcsonttoronyba

Sok évtizedes tudományos és iskolateremtő munkássága elismeréseként november 11-én a Nemzeti Színházban, a magyar nyelv napjához kapcsolódó ünnepségen dr. Adamik Tamásné dr. Jászó Anna, az ELTE egyetemi tanára, jelenleg professzor emeritusa, az MTA doktora kapta az első Magyartanár-életműdíjat.

A tanár, akitől kikövetelik a gyerekek a házit

Bár általában nem a nyelvtanóra szokta a diákokat lázba hozni, Széplaki Erzsébet osztályaiban mégis toplistás helye lett a nyelvtannak, a gyerekek pedig szinte kikövetelik, hogy házi feladatot kapjanak az általa írt tankönyvből. Mivel érte ezt el? Erről faggattuk a Magyartanárdíjat nyert pedagógust.

Egy szó mint száz – Ikes ige

Szarvas Gábor 1887-ben a Hadüzenet az ikes ragozásnak című tanulmányában a történeti és korabeli helyzet miatt „elengedte” volna a szabályos ikes ragozást. Úgy tartotta (helyesen): „a mi még tegnap rendellenesség volt, az nem egyszer szabállyá válik s megfordítva.”