Általában elmondható, hogy a különírás gyakoribb az átlagemberek részéről, tehát inkább különírják azt, amit egybe kellene. Ez egyrészt jogos, mert a magyar helyesírás alapvetően különíró, ahogy a szabályzat is fogalmaz, az összefüggő szövegben egymás után következő szavakat általában egymástól külön írjuk le, hogy az írott szöveg világosan áttekinthető legyen. Ezt az alapszabályt azonban nem alkalmazhatjuk olyankor, ha két vagy több szó összekapcsolódásával keletkezett (azaz összetett) szavakat írunk le. Másrészt feltehetően kevésbé tekintik hibásnak, ha különírják azt, amit egybe kellene írni, mint fordítva. Harmadrészt az egybe- és különírási szabályok értelmezéséhez időnként tényleg jó helyesírástudásra van szükség.
Nyilvánvaló, hogy a nyelvhasználók számára nehéz az összetett szavak helyesírása, és ebben nincs semmi kivetnivaló. Hiszen az autó működése is bonyolult az átlagos autóhasználónak. Tehát például: van jogosítványom, műszaki ismeretekből is vizsgáztam, azonban eszembe nem jutna, hogy magam lássak hozzá az autó javításához. Sőt még az olajcseréhez sem fognék hozzá! Autószerelőhöz viszem, akinek viszont eszébe sem jut korrektori munkát vállalni, bár érettségizett magyar nyelvből. Ha igényes, és a cégtábláját, feliratát magának készíti el, akkor megkérdezi a gondot okozó szó helyesírását. Ha címfestővel készítteti el, akkor neki (ti. a címfestőnek) már illik utánanéznie, hogy például hogyan írandó a víz-, gáz-, központifűtés-szerelő. Ezt nem mindig teszik meg, s ezért olvasható ehhez hasonló felirat sokfelé: bútor készítés a bútorkészítés helyett.
Lássuk tehát egyszerűen és könnyeden, hogy mik az egybeírás okai! Az egyik az, hogy az összetételi tagok tagjainak együttes jelentése más vagy több, mint az előtag és az utótag jelentésének összege: földönfutó – hontalan. „A tűzvész miatt földönfutó lett a tulajdonos.” De! „A földön futó növény termései nem lesznek egyenesek.” A küszöbönálló jelentése közeli, rövidesen bekövetkező: „Újabb hír érkezett a küszöbönálló ukrán ellentámadásról.” Küszöbön álló, ha a jelentése ‘ajtókeret alsó részén álló’. A földhözragadt egybeírva azt jelenti, hogy nyomorúságos. „Csupa földhözragadt ember lakott a falu végén.” De: „Az ásóm szinte a földhöz ragadt, annyira vizes volt a talaj.” A tűzrőlpattant menyecske vagy leány nem a tűzről pattant. De a szikra igen, amitől kigyulladhat a ház. Nem a szerzetesrendbe tartozó férfi füle a barátfüle, hanem a derelye, dödölle, debedurda. Töltött főtt tészta, amely úgy készül, hogy a vékonyra nyújtott tésztából kisebb darabokat vágnak ki, ezekbe ízesítőt (lekvárt, túrót) tesznek, majd a tésztát tasakformán összehajtják és kifőzik.
Az egybeírás másik okáról a szabályzat úgy fogalmaz, hogy a két szó közötti nyelvtani kapcsolat jelöletlensége áll fenn. Nyilvánvaló, hogy a nyelvtani jelöletlenség nehezen értelmezhető. Ez azt jelenti, hogy ha egy jellel vagy raggal is jelölhető, különírt szókapcsolat elemei (pl. félig kész, kéményt seprő, a nap sugara, pályát tévesztett, vitaminban dús) jel vagy rag nélkül állnak, egybeírjuk őket: félkész, kéményseprő, napsugár, pályatévesztett, vitamindús stb.
A harmadik ok a legnehezebb. A kialakult szokás a forrása néhány kivételes írásmódú szó és szókapcsolat helyesírásának, pl.: dércsípte, bérbeadás, ébrenlét, fejbelövés, fejenállás, fülbemászó, gyorsfutár, kisregény, óriásplakát stb. Az ilyen kivételes írásmódú szavak kis részét alkotják az összetett szavak és a szókapcsolatok csoportjának. Ilyenkor szükséges a helyesírási szótár használata.
Sokan hallottak már az úgynevezett hat hármas (6-3-as) szabályról. Ez nem az 1953. november 25-ei angol–magyar focimeccs emlékét őrzi, hanem csupán arról van szó, hogy a három szóból álló összetételt, más szóval kettőnél több szóból alakult szóösszetételeket hat szótagig egybeírjuk, és afölött kötőjelezzük a két fő elem határán. Így pont hat szótagos, ezért egybeírjuk a szaloncukoraffér, kézimunkaszakkör, testbeszédszakértő szavakat, de azt is, hogy matematikakorrepetálás, hiába tíz szótagos, egybeírjuk, mert két szóból áll. Kérdésként felmerülhet, hogy vajon miért pont hat szótagnál húzták meg a határt. Valószínűleg azért, mert hat szótagig még átlátjuk, viszonylag könnyen értelmezzük a három szóból álló összetett szót, hosszabb szavaknál elkél a segítség, a kötőjel: magánokirat-hamisítás, telefontolvaj-csapat, kórház-privatizáció.
Viszont mivel a helyesírás konvención, azaz megegyezésen alapul, vannak bizonyos szabályok alóli kivételek. Így egybeírjuk: belügyminisztérium, hadügyminisztérium, külügyminisztérium. A minisztériumok elnevezései az intézménynevek hatására váltak kivételes írásmódúvá, ugyanis a tulajdonnevekben, elsősorban intézménynevekben, általában nem érvényesül a szótagszámlálási szabály.
A legnehezebb az úgynevezett mozgószabály alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy ha egy különírt szókapcsolat (pl. zsíros kenyér) olyan utótagot kap (pl. parti) , amely az egész kapcsolathoz járul, az egyébként különírandó részt az új alakulatban egybeírjuk, és ehhez az utótagot (a szótagszámtól függetlenül) kötőjellel kapcsoljuk (zsíroskenyér-parti). Bizonyos esetekben ennek valóban nagy jelentősége van. A mérgesgomba-szakértő a gombákat ellenőrzi, a mérges gombaszakértő dühös egyén. A száraztészta-kereskedő a száraz tésztával kereskedik, a száraz tésztakereskedő humortalan. Ugyanígy különbség van a csuklósautóbusz-vezető és a csuklós autóbuszvezető között. Természetesen a világról való tudásunk orientál a „hibásan” írt kifejezések értelmezésében, hiszen igen ritka, hogy egy csuklós autóbusz vezetője csuklik.
