A Rózsavölgyi Szalonban megrendezett díjátadón Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész a kitüntetés kuratóriumi tagjaként felidézte: az elismerést Almási Éva, a Nemzet Színésze Psota Irén emlékére alapította.

Bálint András színművész, a Radnóti Színház korábbi igazgatója bejelentette, hogy a Psota-díjat idén Takács Katalin kapja. Laudációjában egyebek mellett elmondta: szerencsésnek érzi magát, mert a Madách Színházban, a szolnoki Szigligeti Színházban és a Radnótiban is együtt játszott az idén 70 éves színésznővel.

„Többször szemtanúja voltam, ahogy kínlódva, gyötrődve próbál, aztán pedig csodálatosan játszott. Tele van szenvedéllyel. Nagyon megkedveltük egymást. Szolnokon is játszottunk együtt, szerelmespárt alakítottunk, majd amikor 1985-ben a Radnóti igazgatója lettem, rögtön odahívtam” – elevenítette fel Bálint András.

Takács Katalin a díj átadását követően a Kultúra.hu-nak elmondta: nagyon boldog.

„Annyira gyönyörű nekem ez a díj!”

A színművésznőt arról is kérdeztük, hogy személyesen ismerte-e és játszott-e együtt az elismerés névadójával, Psota Irénnel.

„Nem ismertem, de 1973-ban találkoztam vele, mert az Amerikai éjszaka című filmet mindketten szinkronizáltuk. Emlékszem, hogy ott volt vele az egyik agár kutyája is. Psota Irén kedves volt velem, közvetlenül érdeklődött, hogy ki vagyok, mit csinálok, de soha nem dolgoztunk együtt” – tette hozzá.

Psotát nagy művésznek tartja, és azért is szerette, mert áthágta a határokat, és teljesen szabálytalan, öntörvényű, szuverén volt a színpadon. Őstehetség volt, jelentette ki.

„Bálint András azt mondta, hogy a színpadon akkor vagyok igazán boldog, ha látom, hogy értelme van annak, amit csinálok. A szívemet és a lelkemet is beleadom, de nagyon tudok kínlódni, mert a kétely mindig jelen van. Hogy jó-e, amit csinálok, jól látom-e a figurát, jól csatlakozom-e a többiekhez, meg tudom-e fogni és érdekessé tudom-e tenni a pillanatot, a személyiséget, amit nekem kell megvalósítanom” – magyarázta.

Azt is megkérdeztük, hogy volt-e olyan döntése a pályafutása alatt, amit megbánt.

„Van, de nem mondom meg, hogy mi az, mert azzal már nem kell foglalkozni. Az életben nincs ha. Ha meghoztál egy döntést, vállald érte a felelőséget, még akkor is, ha belegebedsz.”

Takács Kati 1951. január 15-én született Budapesten. A Színiakadémián szerzett diplomát, majd 1975-ben kezdte pályafutását a Veszprémi Petőfi Színháznál, amelynek egészen 1980-ig tagja volt. 1980 és 1981 között a debreceni Csokonai Színházban, 1981 és 1985 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1985 és 1994 között a Radnóti Miklós Színház művésze volt, 1994 és 2012 között pedig az Új Színház foglalkoztatta. 2012-ben a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött, majd 2016-ban a Budaörsi Latinovits Színház társulatának tagjává vált.

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu