Budapest egyetlen hulladéktüzelésű erőművének megépítéséről ? mely tulajdonképpen a hulladékhasznosítás leghatásosabb formája - 40 évvel ezelőtt döntöttek, és 1982. január elsején kezdte meg működését. Amikor később ehhez az égetőműhöz megépül a célgép telep és karbantartó bázis is, lehetőség adódott arra, hogy itt egy, a vállalat múltját bemutató kis múzeum is helyet kapjon, amely 1985-ben meg is épült. Ez a létesítmény biztosítja, hogy a cég birtokában lévő régi, részben muzeális gépi eszközök, tárgyi emlékek ne vesszenek el, ezeknek legyen egy olyan kiállítóhelye, ahol az érdeklődők megtekinthetik a múlt relikviáit. Döntően a köztisztaságot szolgáló úttisztító célgépek és egykori közhasználatú tárgyak, hulladékgyűjtők, takarító eszközök láthatók ma is a múzeumban. Érdemes olvasgatni a XIX. század végéről származó - még akkor két nyelven íródott - köztisztasági rendeleteket, megcsodálni a műszaki emlékeket. A kiállított járművek szemléltetik a technika fejlődését, az egyre modernebb és megbízhatóbb célgépekkel. A korai lóvontatású locsolóautókat idővel felváltották a nagyobb tartállyal bíró modernebb típusok, hisz a vállalatnak nem csak a közterületek takarítása volt a feladata, de meleg időkben locsolással a villamossínek hűtése, az utcák pormentesítése is. Igazi kuriózum a Krupp cég 1926-ból származó, de még ma is működő seprőgépe, amiből a világon már csak két darab létezik.
A múzeumi tárgyak mellett ? mivel ez korunkban már kiemelt szerepet játszik ? érdemes megismerkedni a hulladékhasznosítás fejlődésével, és manapság legmodernebb módozatával is. Erről Bánhidy János ad szakszerű tájékoztatást, aki a kezdetektől, immár negyven éve foglalkozik a kommunális hulladékok energetikai hasznosításával, hosszú időn át igazgatója volt az égetőműnek és ma is itt dolgozik nyugdíjas szaktanácsadóként.
A múlt század hatvanas éveiig a lerakás, hatalmas szemétbányákba való felhalmozás volt világszerte a szinte egyetlen módja a hulladékok tárolásának. A hatvanas években merült fel először, hogy ez a mód egyrészt jelentős környezetszennyezési tényező, másrészt jó lenne valami módon hasznosítani is a kidobott hulladékokat. Időközben a városokban keletkezett hulladékok összetétele ? és ezzel párhuzamosan a bennük rejlő fűtőérték ? jelentősen megváltozott. Ez két alapvető okra vezethető vissza, egyrészt a távfűtés elterjedésével rengeteg olyan éghető hulladék került a háztartásokban kidobásra, amit régen a kályhákban eltüzeltek, másrészt az eldobott csomagolóanyagok szemétként való felhalmozódása révén a hulladék fűtőértéke jelentősen megemelkedett, a hulladék önállóan égethetővé vált. Az égetés előnye a lerakással szemben, hogy az égetési szilárd maradék csak töredéke az eredetinek ? nagyjából 10%-ra esett vissza ? s az égetés alatt minden hulladék elveszti az esetleges fertőző képességét. Megindult világszerte egy hulladékégető építési láz, mert a 70-es 80-as években az volt az általános vélemény, hogy ezek majd megoldják a felhalmozott szeméttel kapcsolatos problémákat. Ma már több mint 450 kommunális hulladékégető működik Európában, ebből hazánkban sajnos csak egyetlenegy.
A hulladékégetők nagyon hasznosnak bizonyultak: térfogatot csökkentettek, fertőtlenítettek, energiát termeltek, de a kibocsátott füstgázzal szennyezték a környezetet. Ez kiváltott egy óriási technikai fejlesztési igényt, de még inkább a kibocsátott füstben lévő káros anyagok megkötésének irányába. Emellett a 90-es évektől rádöbbebtek, hogy nagyon sok olyan anyag, ami még felhasználható lenne, az is elégetésre kerül. Megindult a szelektív hulladékgyűjtés, így mára az anyagában történő hasznosítás, praktikusan ezzel a módszerrel valósul meg. Az a hulladék, ami anyagában már nem hasznosítható, energetikailag kerül hasznosításra, magyarul az elégetésével nyernek ki energiát.
A füstgáztisztítás fejlesztésének következtében, az égetőművek ma már sokkal kevésbé szennyezik a levegőt, mint régebben, emellett a velük nyert energia hasznosítása ? például a távfűtésben ? rendkívül fontos szerepet kapott. Példa erre, hogy Párizs távfűtési energiaigényének felét a három ottani égetőmű biztosítja, Bresciában ez 70%, Bécsben 25%. Budapesten ez az egyetlen égetőmű ma még csak 5% energiát biztosít a távhő előállításánál.
Az eltüzelt hulladék mennyisége azonban lenyűgöző, hisz ez az egyetlen erőművünk, a budapesti égetőmű éves szinten közel 400e tonna hulladékot tüzel el. A képződött végtermék, ? a salakanyag ? is hasznosul, mivel takaróanyag formában, a lerakóba került szemetet borítják be vele. Utolsó lépésként a hulladékba került fémek különféle eljárásokkal - mágneses és örvényáramú leválasztással, - még kinyerhetők a salakanyagból hasznosításra. Az égetéssel így nem csak energiához, de még hasznosítható fémekhez is hozzájuthatunk.
Az emberiség századunkra eljutott oda, hogy nem csak a termékek előállításával, de a használat utáni sorsával is egyre komolyabban kell törődnie, különben tönkremegy a minket körülvevő természet, mi pedig szó szerint belefulladunk a felhalmozott szemétbe. A kommunális égetőmű elfogadható megoldást, a mellette lévő múzeum pedig, kellemes múltbéli barangolást nyújt számunkra.
Tölgyesi Tibor
