Hogyan lehet egy virágládából városi forradalom?

A városépítés hagyományosan drága, lassú és rengeteg adminisztrációval jár: közmeghallgatások, tanulmány- és látványtervek, majd évek múlva talán létrejön egy zebra. A taktikai urbanizmus ezzel szemben gyors, olcsó, ideiglenes, és pont ez benne a zseniális. Egy színesre festett parkolóhely, egy kihelyezett pad, egy újragondolt gyalogátkelő: ezek ugyan aprónak tűnő beavatkozások, de ha jól csinálják, pillanatok alatt új életet lehelhetnek a közterekbe.

Talán nem meglepő, de ez is amerikai gyökerű mozgalom, amely a várostervezési folyamatok bénultságára válaszként született. Az első példák a 2000-es évek elején jelentek meg, amikor aktivisták színes krétával, bútorokkal és festéssel kezdték újragondolni az utcákat, gyakran anélkül, hogy hivatalosan engedélyt kértek volna.

A taktikai urbanizmus azóta világszerte elterjedt. New Yorkban például az ikonikus Times Square fejlesztése is így indult: először csak néhány műanyag széket tettek ki, hogy lássák, hogyan reagál a város. Barcelonában úgynevezett szuperblokkokat hoztak létre, ahonnan az autókat kizárták, és közösségi tereket nyertek vissza. Milánóban 2018-ban indították el a Nyitott terek nevű programot. Ennek keretében eddig 38 új közteret hoztak létre olyan elhanyagolt városi utcákban és hátrányosabb helyzetű negyedekben, ahol korábban nem állt rendelkezésre megfelelő közösségi tér.

Már Magyarországon is vannak példák rá: a fővárosban megvalósult Városháza pop-up park, az Andrássy út szervizútjának lezárása vagy a pesti alsó rakpart gyalogosok előtti megnyitása mind a közterek újragondolását célozzák. Kiemelkedő példa a VIII. kerületi Bacsó Béla utca átalakítása, ahol az önkormányzat kísérleti jelleggel nyitotta meg az utcát a gyalogosok előtt, vendéglátói és fogyasztásmentes teraszokat alakított ki, a lakók bevonásával szervezett programokat, és a pozitív visszajelzések hatására a hosszú távú átalakítás mellett döntött. De a Déri Miksa utca is példaértékű közösségi tervezési folyamaton ment keresztül.

A taktikai urbanizmus tehát olyan városfejlesztési megközelítés, amely kis léptékű, alacsony költségű, gyorsan és könnyen kivitelezhető beavatkozásokra épül. Ezek sokféle formát ölthetnek, attól függően, hogy milyen problémára keresnek választ. Gyakori példa az úgynevezett pop-up park, amely ideiglenes közösségi térként működik. Ezeket egyszerű anyagokkal – például virágládákkal, padokkal, asztalokkal – hozzák létre elhanyagolt vagy alulhasznosított városi területeken, így új életet lehelnek a környezetbe, és közösségi találkozóhellyé válnak. Hasonló célt szolgálnak az utcai falfestmények is: ezek a járdára vagy épületek falára készült színes alkotások esztétikai értéket adnak a környezetnek, és segítenek az adott városrész identitásának kialakításában.

Egy másik jellemző eszköztár a forgalomcsillapító megoldások bevezetése, például fekvőrendőrök, körforgalmak vagy kisebb fizikai akadályok kihelyezése, amelyekkel csökkenteni lehet az autók sebességét és növelni a gyalogosok biztonságát. De ott vannak a mini zöldterületek vagy ülőhelyek, amelyeket egy-két parkolóhely átformálásával alakítanak ki, így sűrűn beépített városrészekben is lehetőséget teremtenek a pihenésre és találkozásra.

Ez a fajta kezdeményezés nemcsak a környezet szépítésére, hanem a természet jelenlétének növelésére és a közösségi gondolkodás erősítésére is alkalmas. Ugyanígy hatékony eszközök lehetnek az ideiglenes kerékpársávok, amelyeket olcsó anyagokkal – például festett vonalakkal vagy bójákkal – jelölnek ki, hogy biztonságosabbá tegyék a kerékpáros közlekedést, és ösztönözzék az embereket a bicikli használatára.

A taktikai urbanizmus ugyan sokak szerint friss és demokratikus módja a városi terek újragondolásának, nem mentes a kritikáktól sem. Egyesek úgy vélik, hogy ezek a beavatkozások könnyen válhatnak látványos, de felszínes megoldásokká. Mások attól tartanak, hogy ezek az eredetileg ideiglenesnek szánt beavatkozások túl sokáig maradnak meg az eredeti formájukban, anélkül, hogy valódi, tartós fejlesztés követné őket. Jogos felvetés, hogy mennyit ér egy színesre festett járda vagy egy virágláda egy parkoló helyén, ha közben a város egész közlekedési rendszerét nem vizsgálják meg, és nem hoznak mélyreható változtatásokat a forgalomcsillapítás, a közösségi közlekedés vagy az élhetőbb lakóövezetek érdekében.