Míg Fassang László orgonaművész két-három évesen édesanyja nagybőgője alatt feküdt, mert szerette annak mély, búgó hangját, Szokolay Dongó Balázs egy régi rádiót csavargatott Békésben, hogy befogja a balkáni adókat, és meghallgathassa a különleges énekeket, amelyeket a szülei csak vinnyogásként aposztrofáltak. Ők következő podcastunk vendégei.
Eltérő zenei közegből érkeztek: Fassang László szülei zenészek, a nagyapja nyaralójában található harmóniumon hol gőzmozdony, hol repülő hangját utánozták. Dongó nem tanult zenét, egy ajándékba kapott harmonikán kezdett muzsikálni, és azonnal bekerült a helyi blues bandába. Később jött a duda, aztán a népzene öröme. Azóta folyamatosan képzi magát, ám mint mondja: improvizációi a mai napig nem a jazz, hanem a népzene talajából táplálkoznak. „Kvázi népzenét gyártok” – teszi hozzá. És hogy melyikük hallgatta gyerekkorában az Amerika Hangja rádió adását, és ki rajongott Jimi Hendrix torzított gitárjának hangjáért, az is kiderül a beszélgetésből. Szót ejtettünk korlátokról, tágasságról, régóta tartó zenei barátságukról, tanításról és tanulásról is, valamint a Liszt Ünnep október 16-i koncertjéről, amelyen ismét együtt lépnek fel.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
