Óbuda (a 13. századig Buda) a középkorban előbb fejedelmi, királyi majd királynéi központ volt. A 11. századi egyházalapítás idején káptalani központ szerepét töltötte be, ezért egy jelentős, román stílusú prépostsági templomot, a Szent Péter templomot építették fel a mai Szentlélek tér – Fő tér területén. A káptalan – amely egyházi és jogi testület is egyben – országos hiteleshelyként működött, vagyis bármilyen jogügyletről joga volt hiteles pecsétjével megerősített oklevelet kiállítani.
A Péter templomot az egykori római katonaváros visszabontott alapjaira, köveinek felhasználásával építették. A háromhajós bazilika hetven méter hosszú és harminc-harmincöt méter széles lehetett. A tatárjárás alatt erősen megsérült, olyannyira, hogy már nem kívánták újjáépíteni. Érdekesség, hogy a Péter templomból közel ötven darab jelentősebb faragott követ ismerünk, amelyek Óbudán a bontási törmelékekből, a későbbi Mária-templom falaiból, illetve távolabbról, későbbi épületekbe beépítve kerültek elő. Ilyen például az ún. „kalocsai kő” is. Az ottani székesegyház 1735-ös építéséhez nagy mennyiségű követ szállítottak Óbudáról, így kerülhetett a kalocsai székesegyház falába egy Krisztust és három angyalt ábrázoló, állatalakos és növényi indákkal díszített faragott kő az egykori óbudai Szent Péter templomból.
Egy Fő téri, 1935-ös csatornázási munkálat során gótikus templom maradványaira bukkantak. Ez volt a Szűz Mária templom, amelyet Nagy Lajos király édesanyja, Piast Erzsébet építtetett. Erzsébet tizenöt évesen lett a harminckét éves Károly Róbert felesége, akinek korábbi házasságaiból nem született leszármazott. Erzsébetnek öt fiúgyermeke született, köztük a későbbi király: Nagy Lajos. A lengyel származású királyné férje halála után is megtartotta erős befolyását, fia mellett mintegy társuralkodó szerepet töltötte be, a politikai kérdésekbe is beleszólása volt. Huszonöt évesen Zách Felicián merényletében jobb kezének négy ujját veszítette el, de hosszú és tevékeny életében nem akadályozta e sérülés. Negyvenévesen kezdte a köszvény kínozni, ennek enyhítésére itta gyógyitalát, amely később a magyar királyné vize néven vált ismertté. Az alkohol- és gyógynövénytartalmú italt nemcsak fogyasztotta, hanem bedörzsölésre is alkalmazta, a legenda szerint ennek köszönhetően őrizte meg vonzerejét és egészségét. V. Károly francia király vásárolt a királynévízből, amely mint az első alkoholbázisú parfüm vált ismertté Európában.
A Szent Péter templom mellett épült fel a 14. században a Szűz Mária templom, amely kisebb alapterületű volt, mint elődje. A német származású Corradus Theutonicus építőmester a dél-német templomépítészet hagyományait követve alkotta meg gótikus csarnoktemplomát. Az épület közvetlen előzményének a bécsi Szent István-, valamint az erfurti és a mühlhauseni Mária-dómot tartják. A templom hatvan-hetven méter hosszú és húsz-huszonöt méter széles lehetett. Pusztulása Óbuda 1529-es török dúlásával kezdődött, köveit dzsámik, fürdők építésére hordták el, majd a török idők után a Zichy-kastélynál és a környékbeli építkezéseknél használták fel.
Az óbudai Fő téren járva meg kell említeni az első budai egyetemet is, amelyet 1395-ben alapított Luxemburgi Zsigmond. A négy fakultással indult iskola nem volt hosszú életű, 1403 és 1410 között szünetelt a működése, 1419 után már nincsenek róla adatok. A Fő téren, a gimnázium falán elhelyezett dombormű őrzi emlékét.
A kolduló rendek a középkorban a város határán építették fel rendházukat. A ferences rend kolostorának maradványaira a Fő tért övező lakótelep építésekor bukkantak 1973-ban, így ebből beazonosíthatóvá vált a középkori város egykori kiterjedése. 1298-ban említik először a kisméretű ferences templomot és rendházat, amelynek csak töredékét tárták fel a környező építkezések miatt. Érdekessége, hogy ezt is római alapokra építették, ráadásul az egykori római épület padlófűtését a kolostor ebédlőjébe beépítették és használták is.
A ferences rendet alapító Szent Ferenc Assisiből származik, ugyanúgy, mint a klarissza rend alapítója, Szent Ferenc követője, Szent Klára. A ferences rend mellett a klarissza apácák is letelepedtek Óbudán: a mélyen vallásos Piast Erzsébet erőteljes anyagi támogatásával emeltek kolostort és templomot. Erzsébetet itt is temették el, a török támadás elől Pozsonyba menekítették a királyné földi maradványait, de ezután nyoma veszett. A klarisszák kolostorában egykor felállított házi oltárában manapság a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum látogatói gyönyörködhetnek. Az oltár a klarissza rend 1782-es feloszlatásáig a tulajdonukban volt, elárverezése után a Batthyány család tulajdonába került. 6000 forintért ajánlották fel megvételre a Nemzeti Múzeumnak, amely pénzszűke miatt nem tudta megvásárolni, így került először egy német régiségkereskedő tulajdonába, majd onnan a dúsgazdag amerikai Rothschild családhoz. Piast Erzsébet faragott házi oltára szerepelt világkiállításon is, majd 1986-ban ajándékozás útján került a múzeumba.
A királyi vár és a káptalan tulajdoni viszályainak megszüntetésére Nagy Lajos pápai hozzájárulás birtokában felosztotta a középkori Óbudát: az elválasztó vonal körülbelül a jelenlegi Árpád-híd hídfőjénél húzódott. A megosztás után a királyi városrész plébániatemplom nélkül maradt, mert a klarisszák temploma nem volt nyilvános, így az ott lévő Margit-kápolnát plébániatemplomi rangra emelték.
Az egykori templom nyoma szintén a talpunk alatt található: a jelenlegi barokk Szent Péter és Pál templom helyén állt, a szürke kockakőtől elütő rózsaszín kövek rajzolata jelzi az alaprajzát. A jelenlegi barokk épület falán látható Antonio Bonfini, Mátyás király udvari történetírójának emlékköve, akit vélhetőleg a Szent Margit templomban helyeztek végső nyugalomba.
A szakrális épületek után a világi építészet, az egykori királyi vár nyomába eredtünk. II. András kezdte építtetni 1210-ben, de a tatárjárás során valószínűleg erősen megsérült, amelyet aztán csak Piast Erzsébet állíttatta helyre 1343 és 1380 között. Nagy Lajos neki ajándékozta a várat, így annak jövedelmei a királynét gazdagították. A négyzet alaprajzú, kettős fallal és vizesárokkal körülvett várban szintén használták a római korból származó padlófűtést. Erre utalnak az óbudai református templom pincéjében talált és feltárt maradványok. A középkori Óbuda sorsában osztozott a vár is: a török dúlása után nem építették újjá.
A királyi városrészben a jelenlegi zsinagóga előtti téren volt a piac. A dunai kikötő közelsége miatt különösen alkalmas helyszínt a középkorban emeletes házak sora vett körül, amelyekben fogadók, hússzékek, mesteremberek üzletei kaptak helyet. Itt áll Óbuda egyetlen középkori eredetű lakóháza: Ferenc deák háza. Az épületnek, amelyben jelenleg a Budapest Galéria székel, csupán a falai állnak a középkor óta, belülről modern kialakítású.
A sétát Benyóné Dr. Mojzsis Dóra, az Óbudai Múzeum régésze vezette.
A nyitóképen a klarissza kolostor maradványai a Mókus utcai iskola udvarán. Fotó forrása: Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata
