(MTI) - A nyugat-tibeti Zanglában 3700 méter magasságban található épületegyüttes egykor a király nyári rezidenciájaként szolgált, amelynek legfelső szintjét a szerzetesek rendelkezésére bocsátották. Az épület egy meredek köves-sziklás hegyi úton közelíthető meg. A felvezető utat csörtenek és faragott kövekből álló kőrakások övezik.
Kőrösi Csoma Sándor 1819-ben gyalog, kevés pénzzel indult a Himalájába, hogy a nagy hegyeken túl megtalálja a magyarok feltételezett őshazáját. A zanglai kolostorban 16 hónapot töltött, ahol a tibeti-angol szótáron dolgozott. Baktay Ervin orientalista 1926 és 1929 között végigjárta Csoma útját, ő azonosította szobáját a zanglai kolostorban, amely akkor még lakott volt. Az ajtófélfára föl is véste, hogy Csoma's room (Csoma szobája), s ez a mai napig olvasható.
Egy hatfős, szakemberekből és önkéntesekből álló csoport augusztus elején kezdte el a munkát. A szakértők megállapították, hogy az épületegyüttes valószínűleg több fázisban készült, amit a kő, vertvályog- és vályogtégla falazatok váltakozása mutat.
Az elhagyatott épület komoly károsodást szenvedett: falak, födémek szakadtak le, amennyiben sürgősen nem avatkoznak be, további épületrészek semmisülhetnek meg. Az idén a helyreállítás az északkeleti tömbre korlátozódik, ahol Kőrösi Csoma Sándor szobája található, a legveszélyeztetettebb déli szárnyra nincs sem pénz, sem idő.
Az idei évre tervezett munkálatok annak függvényében készülhetnek el, hogy sikerül-e megfelelő számú helyi munkást bevonni. Az alapanyagok jó részét beszerezték, s elkészültek a falazáshoz szükséges vályogtéglák.
A csapat felmérte a helyi lakosoknak nyújtandó segítség lehetőségét is. Eszerint magyar pedagógusokkal lehetne enyhíteni a tanárhiányt, a zanglai gyerekek továbbtanulását pedig a Csoma-ösztöndíj segíthetné, amely évente két diák továbbtanulásának költségeihez járulna hozzá havi 500-500 rúpiával (2000 forinttal).
