(MTI) - 1929. február 9-én született Budapesten, apja buszsofőr volt. Fülöp pilótának készült, a II. világháború miatt azonban álma nem teljesült, s így megmaradt a kezdetben átmeneti elfoglaltságnak tekintett táncnál. Nádasi Ferencnél és Harangozó Gyulánál, majd Moszkvában tanult, az orosz fővárosban a későbbiekben is többször képezte magát. 1943-ban a Magyar Operaház balett társulatának tagja, 1949-ben az együttes magántáncosa, 1956-tól az Operaház próbavezető balettmestere lett, a repertoár jelentős részét ő tanította be. A kompromisszumokra nem hajlandó táncost a vezetéssel kialakult szakmai ellentétei miatt éveken át mellőzték, majd "művészi munkára alkalmatlannak" minősítve 1980-ban el is bocsátották.
Fülöp ezért beperelte az Operaházat, a pereskedés alatt segédmunkásként dolgozott az építőiparban. A pert végül megnyerte, munkaviszonyát visszaállították, de már nem igazán foglalkoztatták. Akkor kezdett el hímezni, csodálatos kalotaszegi terítőket készített, majd csillárokat és antik bútorokat restaurált - bármihez kezdett, mesteri szinten végezte. 1981-től 1984-ig a világhírű Győri Balettnél, Markó Iván darabjaiban vendégszerepelt, legnagyobb sikerét a klasszikus japán zenére koreografált Szamurájban aratta. Ezután visszatért az Operaházba, ahol több korábbi szerepét táncolta el ismét új felfogásban, emellett az Almássy-téri kultúrházban amatőröket tanított.
Végigtáncolta az operaházi repertoár szinte minden darabja: a Diótörő, A hattyúk tava, a Giselle, a Párizs lángjai, A bahcsiszeráji szökőkút, a Gajane, a Bihari nótája, a Rómeó és Júlia, A csodálatos mandarin, a Spartacus, a Petruska, a Seherezádé, A rosszul őrzött lány, A szilfid, A fából faragott királyfi főszerepét. 1964-ben feleségével és partnerével, Kun Zsuzsával együtt koreografálta Láng István balettjét, a Mario és a varázslót, a darabot ő rendezte, s ő táncolta Cipolla szerepét is.
Kései éveiben magyar filmekben játszott, így az Angyali üdvözletben, a Díszelőadásban. A Mennyei seregekben Zrínyi Miklóst, a Vörös Colibriben egy neves koreográfust alakított, A nagy postarablásban egy magára maradt öregembert, s ő volt a Táltos a Honfoglalásban. Fellépett Az ember tragédiájának 1994. évi Nemzeti Színházi előadásain is, ahol az Úr szerepét alakította.
Művészetéért 1960-ban Liszt Ferenc-díjat, 1962-ben Kossuth-díjat kapott. 1968-ban lett érdemes, 1971-ben pedig kiváló művész. 1995-ben a Táncművészeti Kamara életműdíjjal tüntette ki, 2001 decemberében posztumusz Magyar Örökség-díjas lett. Emlékére 1998-ban Fülöp Viktor-ösztöndíjat alapítottak balettművészek számára, melyben évente tízen részesülhetnek. Az ösztöndíjat minden évben április 29-én, a Tánc Világnapján adják át.
