Feljegyzések szerint 1985-ben volt éppen kétszáz éve, hogy első alkalommal a tánc nyelvén is elbeszélték Shakespeare örök történetét. Ezt követően számtalan feldolgozás után 1938-ban mutatták be a balett Prokofjev zenéjére koreografált első változatát, s 1985-ben készült el az Operaház korábbi balettigazgatójának, Seregi Lászlónak a koreográfiája.

A jubileumi előadás nem csupán az évfordulót ünnepli: a Rómeó és Júlia pontosan 160-adszor szerepel az Operaház színpadán, így az elmúlt húsz évben összesen mintegy 160 ezer néző lehetett tanúja a balettnek. Az idén jubiláló előadás főbb szerepeiben olyan táncosok láthatók, akik már az első bemutatónak is részesei voltak: a Júliát játszó Volf Katalin, és a most Capulet-et táncoló Szakály György már számtalanszor szerepelt ebben a darabban.

“Van egy régi keletű, ám kissé cinikus színházi vélekedés – mondja vállalkozásáról a koreográfus -, amely úgy szól, hogy: ha semmi sem jut eszedbe, végy elő egy Shakespeare darabot. Ez azonban nem igaz. Ez kelepce. Mert ha az alkotó komolyan akarja venni a dolgát, akkor kiderül, hogy Shakespeare megszólaltatása mindennél nehezebb. Az avoni hattyú olyan mélységekbe húzza le, olyan csapdahelyzetekbe viszi bele az embert, hogy kínok kínját állja ki a vele való birkózás közben. S végül kiderül, hogy egy Shakespeare-darabot elővéve sokkal többféle dolognak kell eszébe jutnia, mintha bárki máshoz fordult volna. Tudom, hogy merészség, de nem kevesebbet tűztem ki célomul magam elé, minthogy Shakespeare veretes sorait táncba költsem át. Ezért képesnek kell lennem, hogy érzelmileg felfokozott módon alkossak, ezt átadjam a táncosoknak, akik a közönséghez közvetítik művemet. Hiszem, hogy a tánc az egyetlen művészi kifejezésmód, amely lehetővé teszi, hogy a szavakkal kimondhatatlant megfogalmazzam.”

Rómeó és Júlia

A Rómeó és Júlia zenéje magán viseli Prokofjev jellegzetes kézjegyét. Rendkívüli invencióval és beleélő képességgel megkomponált muzsika ez: szellemes és magával ragadó, döbbenetes és felemelő, félelmetes és kitárulkozó, sejtelmesen sötét és kristály tisztán áttetsző, méltóságteljes és humoros, életörömtől boldog és halálosan borzongató. Mint maga a kor, melyet megidéz: a reneszánsz.

Seregi színpadán (a már tőle megszokott módon, a jellegzetes mozdulatok, motívumok kikeresésével és megtalálásával, az effektusok drámai színeinek kikeverésével, Shakespeare-hez hűségesen) olyan magas feszültségű szituációkat kíván teremteni, melyek a nagy angol drámaköltő halhatatlan sorait áttételes módon közvetíthessék a nézőhöz. A mű drámai szövetébe kívánja belevinni a szélsőséges indulatokkal és érzelmekkel telített reneszánsz életérzést, magatartást, melyben hirtelen izzik fel a szerelem és a gyűlölet. Az ellentétes, de egymásnak ellent nem mondó érzelmek egymásba való átcsapása nem Seregi, s nem is kizárólag Shakespeare találmánya, hanem a reneszánsz ember sajátossága. Seregi bevallottan Zeffirelli nagyszerű filmjének szerelmese, rabja, híve; ő maga sem tagadja, hogy munkájában e film volt egyik fő ihletője. A díszletek kialakítása és mozgatása, váltása is erre vall, persze mindez a cselekmény folyamatosságának, szünet nélküli pergésének, a magas hőfokon tartott előadás töretlenségének jegyében. (A koreográfus kismértékű átcsoportosítást végzett Prokofjev zenéjén, koreográfiai elképzeléseinek megfelelően.) Sereginek a drámai helyzetek kimunkálása és élesre állítása mellett rendkívüli érzéke van a nüansznyi finomságokhoz, s az általuk való jellemzéshez.

Seregi László – Szergej Prokofjev: Rómeó és Júlia

Előadások: 2005. november 12., 15., 17., 18.

Balett három felvonásban, 15 képben, elő- és utójátékkal. Shakespeare tragédiáját balett – színpadra alkalmazta, koreográfiáját tervezte és rendezte Seregi László

Karmester: Csányi Valéria

Koreográfus: Seregi László Kossuth-díjas, kiváló művész

Díszlettervező: Forray Gábor érdemes művész

Jelmeztervező: Vágó Nelly kiváló művész

Koreográfus assisztense: Kaszás Ildikó

Rómeó: ifj. Nagy Zoltán Kossuth-díjas, kiváló művész, Bajári Levente

Júlia: Volf Katalin Kossuth-díjas, érdemes művész, Popova Alejsza Kossuth-díjas, érdemes művész

Mercutio: Kun Attila m.v.

Tybalt: Cserta József, Szakács Attila

Paris: Macher Szilárd, Szigeti Gábor

Benvolio: Túri Sándor, Krusch Richárd

Capulet: Szakály György Kossuth-díjas, kiváló művész, Sárközi Gyula

Capuletné: Pongor Ildikó Kossuth-díjas, kiváló művész, Kovács Eszter

Montague: Zilahi Győző, Nagy Zoltán érdemes művész

Júlia dajkája: Janács Evelyn