Nincs két egyforma performance, nincsenek állandó klisék, a közönség bevonásával keletkezett interakciók is természetszerűen mindig mások, csak a táncos karakterek állandóak, mint például a távolba meredő primadonna (Nagy Andrea), a szőrmepapucsban slattyogó DJ (Gergely Attila), vagy a piros boás díva (Juhász Kata). A Café de la Danse, mint műfaj Franciaországban már régóta igen népszerű, ott egyes kávézók kifejezetten erre specializálódtak, míg nálunk unikumnak hat még ez a váratlan, kávéscsészék és söröspoharak közé derült égből lecsapó partizánakció.
A Godot kávézó és a Menta Terasz után most a Pinceklub közönsége szembesül a táncos attakkal Szabó Tamás és Császári Gergő nagyszerű koncertje után. A hangulatos helyszín tízre megtelik beszélgető, barátkozó, iszogató népséggel, és amikor lekapcsolódnak a fények, és Gergely Attila csíkos fürdőköpenyben, fején harisnyával kivágtat zenélni, majd nyomában a többiek, az ad hoc közönség kiváncsian fogadja a fura figurákat. Persze, a nézők közül van, aki megszeppen a bevonósditól, de elég sokan nyitottan és bátran reagálnak az őket ért provokációkra, a Café de la Danse csapata a Pinceklub aznap esti közönségében igazi játszótársakra talált. Nemes Zsófia platinaszőke parókában, neccharisnyában, komikus, hisztérikus odaadással esik az útjába kerülő fiúk karjába, Gergely Attila megpróbálja megállítani az egyik, éppen távozni készülő leányzót, az egyik asztalnál lányok visonganak, amikor Grecsó Zoltán egy villámgyors sztriptízzel lepi meg őket, Zambriczky Ádám burleszkbe illő, merev bájjal száguldozik az asztalok között, de van még az este folyamán gyönyörű fogpiszkáló párbaj az egyik nézővel, artisztikus cigaretta- és mozdulatcsenés, tánc az asztalon és mindenféle egyéb huncutság. Az est hőse pedig kétségkívül Juhász Kata, akinek néhány hete született kisbabája, de - jócskán megelőzve a visszatérésére vonatkozó találgatásokat - máris itt bűvöli a közönséget fekete miniruhában, femme fatale-os sminkben, szokásos hiperaktivitásával. Minden táncos sajátos mozgást társít meglepő figurájához, így ebben a kis térben számtalan szóló zajlik követhetetlen gazdagságban. Az események pontosan rekonstruálhatatlanok, bármelyik interakció mellett is kötelezzük el magunkat az adott pillanatban, rengeteg másikról lemaradunk, kapkodni kell a fejünket folyamatosan, de ez egyben azt is jelenti, hogy olyan pillanatokat kaphatunk el, melyek csak a sajátjaink. A különleges, táncos mániás roham negyven perc után elcsitul, a hálás közönség rendezi sorait, és barátkozik, iszogat, flörtöl, beszélget tovább.
