November 7-én és 8-án ismét látható lesz a Hodworks társulat legújabb darabja, a Basse danse a MU Színházban. Az előadás bemutatását majd' másfél éves próbafolyamat előzte meg. E hosszú próbafolyamat során olyan mozgásrendszer rajzolódott ki, amelynek a kiszámíthatatlanság a rendezőelve. Az izmok és a reflexek véletlenszerű működése adta szabadságban ? az egymásra figyelésnek és reagálásnak köszönhetően ? az egzaltált szólók közösséggé fejlődnek, a szimultán mozdulatok szinkronná alakulnak, a mozgás tudatosan szétbontott elemei új formákat eredményeznek. Ez a fizikalitásból kiinduló mozgásrendszer befolyásolja a tudatállapotot, ami óhatatlanul visszahat a mozgásra, ezzel végtelenítve a koreográfiát.
Magának a Basse danse előadásnak az improvizációs ?testnyelvét? egy négyhónapos berlini szakmai gyakorlat során dolgozta ki közösen a társulat. John Ashford, a londoni Place Theatre korábbi valamint a nemzetközi Aerowaves hálózat és fesztivál jelenlegi igazgatója találóan ?koncentrált figyelemelterelés?-ként írta le a koreográfia alapelvét, hiszen a táncosok éber jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy minél izgalmasabb, érdekesebb irányokba tereljék egymást.
Az előadás nem véletlenül kapta a Basse danse címet. Egyrészt a dús és dinamikus mozgás kívánta meg, hogy a zene ne terhelje túl a táncot, másrészt az is fontos szempont volt a választásnál, hogy a zene mind szerkezetében, mind az építkezésében összhangban legyen a mozgással. A basse danse egyszerre jelenti a XV. század legelterjedtebb táncformáját és a hozzá társuló improvizatív hangszeres zenét is. Ahogy a zene, úgy építkezik a mozgás is: az egzaltált szólókból közösség fejlődik, a szimultán mozdulatok szinkronná válnak, a mozgás szétbomlott elemei új formákat alkotnak.
