Oktatási intézmény előadásánál mindig felmerül: színházi produkcióként, vagy tanulmányi eredményként kell-e értékelni a látottakat-hallottakat? Különösen jogos a kérdés, ha ? mint a Budapest Kortárstánc Főiskola esetében is ? nem csak az előadók, hanem az alkotók is hallgatók. Teljesen természetes volna, ha a néző (vagy éppen a díjítélő kurátor) ilyenkor lejjebb tenné a mércét, mondván, hogy pályájuk elején álló fiatalokat nem lehet ugyanúgy megítélni, mint a rutinos, befutott, sokat tapasztalt idősebb kollégáikat.
De nyugodtan meg lehet őket ugyanúgy ítélni! Mert a kortárs táncban jóllehet magabiztosan uralt, ám igen egyszerű eszközökkel is el lehet jutni az adekvát művészi értékig, ha a technikai, testi, lelki és szellemi felkészültség megfelelő szinten megvan. Megkockáztatom: az oktatási folyamat követelményeinek is megfelelni kényszerülő pályakezdő bizonyos szempontból előnyösebb helyzetben van, mint a korlátlan szuverenitást élvező ?felnőtt? művész. Utóbbi ugyanis gyakran azt gondolja: neki már nem kell aprólékos gondot fordítania az anyag megmunkálására.
A Budapest Tánciskola Ördöglakat című estjének koreográfiai matériája gazdag, a megkomponált mozdulatok iskolázott alkotókra és előadókra utalnak (a hatás mégsem iskolás), az anyagmegmunkálás színvonala példamutató. Főleg az első, ?fiú? tételben, Petrovics Sándor koreográfiájában. A mozdulatsorozatokban, a kombinációk felépítésében látszik a tudatos motívumkezelés, a társas és szólisztikus jelenetek arányítása is szándékolt és átgondolt, elejétől végéig kisebb kompozíciókból, motivikus egységekből épül fel a koreográfia nagykompozíciója.
Ha csak mérnöki munka volna, keveset érne a tánc. Ám az Ördöglakat fiataljai hangulatot is teremtenek, sugárzik róluk a laza állhatatosság, amivel a világot be akarják habzsolni, mit ne mondjak: az ifjúság édes madara csattog a fejük felett, és ezt engedik, hagyják. Persze, mert a BUTI-ban az önfelszabadítás, a kreativitás előbányászása is a tananyag szerves része? Mindez persze szintén generációs előny.
Az már vélhetően az ötletcsiholókat dicséri (ők a háttérben maradt vezetők, tanárok, mentorok), hogy a megmunkálásra felkínált alapanyag-, eszköz- és témakészlet is igen nemesen egyszerű: az Ördöglakat nők, férfiak, hangok és mozdulatok viszonyrendszeréből van összebogozva? Ennek kinyitásához kell az életen át tartó kreativitás és az a bizonyos kitartó laza állhatatosság.
