Pártay Lilla 2003-ban vághatott neki a valódi munkának, de közben már szójátékká vált közte és a kollégák, újságírók között az érdeklődés a produkció sorsa felől:
- Elfújta?
- Elfújta...
A nem mindennapi kálvária után március 23-án, pénteken mutatják be a balettet az Operaházban. Keveházi Gábor balett-igazgató őszintén vallotta be korábbi félelmeit a produkcióval kapcsolatban:
- Az igazat megvallva nagyon aggódtam, hogy miképpen lesz ebből balett, de szerencsére csodálatosak a művészeink, és megcsinálták. Büszke vagyok rá, hogy az én igazgatásom alatt kerül sor erre a bemutatóra, és biztos vagyok benne, hogy nagy siker lesz. Úgy terveztük az előadást - ami, ki kell hangsúlyoznom, világpremier -, hogy könnyen utaztatható legyen, mert külföldi fellépési lehetőségekre is számítunk.
A jelek szerint a legtöbb közreműködő Pártay Lilla elkötelezettségéből és akaraterejéből merített erőt a munkához. A RhettButler szerepét táncoló ifjabb Nagy Zoltán saját bevallása szerint igazi "Pártay Lilla-fan", ezért nagy örömmel vesz részt a munkában. Nincs könnyű dolga, hiszen a világszerte Clark Gable játékából megismert karaktert kell hoznia a színpadon.
- Gable annyira összenőtt ezzel a szereppel, hogy még a balettváltozatból sem lehet teljesen kihagyni. Annyira jól játszotta, hogy egészen biztosan lesznek olyan pillanatok, amik rá fognak emlékeztetni.
A női főszereplő, Popova Aleszja is rajong Pártay munkájáért. Azt mondja, nem nehéz életre kelteni Scarlettet, ha Lilla szemléltet minden drámaiságot, ami csak szükséges a szerephez. Bármi problémája akadt a próbafolyamat során, koreográfusa minden nehézségen hamar átsegítette.
Nem ez az első háromfelvonásos balett, ami Pártay Lilla gondos vezetése alatt készül. Nagy érdeklődés övezte a korábban bemutatott, az Anna Karenina és az Othello nyomán készült darabjait is.
- Szeretek nagyformátumú célokban gondolkozni. "Freskókat" szeretek gyártani, nem pedig két-háromszereplős darabokat. Feldolgozni egy nagyon nagy dolgot, sok embernek feladatot adni: engem ez izgat. Nagyon nehéz, de mégis ez érdekel leginkább. Rengeteg munkával jár, profi módon kell felkészülni, nyugodtan elmondhatom, hogy óriási tanulási folyamat. Azután, hogy az ember elolvassa a regényt, sok más szálnak is utána kell járni, hiszen szükséges egy korrajz, át kell látni a történelmi hátteret, a jelmez és a díszlet tervezésében is fontos együttműködni. Ilyen szintű elmélyedés után viszont muszáj szűkíteni a látószöget, mert a színpadon sajnos nem lehet mindent megjeleníteni. Amikor ez már majdnem sikerül, akkor az ember nekifeszül, és keres egy zeneszerzőt, majd "ráálmodja" a szerzeményeket az elképzelésére. Hosszú időn keresztül csak hallgattam Dvoakot, és jelölgettem a tételeket, hogy melyiket hol tudom használni. Minden ellenkező híreszteléssel szemben az már a legkevesebb, hogy mint táncművész, koreográfus, ezt az egészet lábakra, testekre bontom. A munkának ez a része négy hónap, az ezt megelőző felkészülés pedig évekbe telik. Én sem vagyok tévedhetetlen, de bízom benne, hogy egy ilyen alapos felkészülés igazi sikert hoz. Egy érett produkciót várok ettől az elődástól.
A zenei alapanyagot Dvoak mellett Rácz Zoltán művei, az Amadinda együttes felvételei gazdagítják.
- Dvoak tökéletes választás volt, hiszen életének egy hosszú időszakát az Egyesült Államokban töltötte, és zenéje igazi amerikai hangulatot képes varázsolni a színpadra. A zenekar az ő darabjait teljes egészében élőben játssza majd az előadások alatt, nem használunk előre felvett anyagot. Az Amadinda kiváló stúdiófelvételei néhány fontos lélektani pillanatban és az összekötő jelenetek alatt hangzanak majd el - magyarázza Pártay.
A premier előtt tíz nappal szinte leállás nélkül megy a próba. A harmadik felvonást látjuk először, ami majdnem teljesen zökkenőmentesen alakul, csak a legutolsó jelenetnél nem stimmel a fény. A finálé perceit ezért újraveszi a társulat, másodszorra minden az előírtak szerint sikerül. A rövid szünetben a tánckar tagjai gyakorolnak még néhány percet, mielőtt az első felvonást elkezdenék végigjátszani, az Ashely Wilkes-ot alakító Cserta József Pártay segítségével egy bonyolult forgást próbál újra és újra a színpad szélén. A nem sokkal ezután következő háborús jelenetben a darab talán legkidolgozottabb díszletébe és jól átgondolt fényhatásaiba feledkezünk bele, miközben a színpad minden pontjára jut egy-egy táncos, s nem győzzük követni, hol, mi történik. A tánckarról alig tudjuk levenni a tekintetünket, de közben sajnos értékes szólókról maradunk le, a figyelem megosztása lehetetlen feladatnak tűnik. Nem úgy a szereplők számára, akik még alig próbáltak a végleges jelmezükben, körülöttük némelyik díszlet még pontatlanul csúszik le a zsinórpadlásról, s olykor a nézőtérről érkező instrukciók a színpad egy más pontjára parancsolják őket; mégis fegyelmezetten és alázatosan, látszólag minden zavar nélkül táncolnak tovább a felvonás végéig.
Pártay Lilla, az ország egyik legkiválóbb, külföldön is elismert koreográfusának lassan évtizedes álma valósul meg néhány napon belül.
- Az előzetes "folyosói pletykák" nagyon pozitívak, bár ezekre nem sokat adok, nekem az számít, amikor majd fel- és lemegy a függöny. Úgy érzem, művészileg és emberileg mindent beletettünk, ami elképzelhető, de természetesen tisztelem a közönség véleményét, és megvárom, hogy a nézők mit mondanak. A tervi dolgok befejeződtek, most kezdődik az öltözés, a fény, a zenekar, az elhelyezkedési problémák... Ez már a versenyfutás a győzelemért.
