A SÍN épületébe, a Színházak Központi Műtermei névre hallgató, grandiózus, több mint 1700 négyzetméternyi terű ipari létesítményre Nagy Zoltán koreográfus (a SÍN művészeti vezetője, a Gesztus Művészeti Együttes elnöke) akadt rá - amikor a Fővárosi Önkormányzattól segítséget kért, hogy egy komplex, több társulat számára alkalmas próbahelyet találjon - de a pozitív döntést követően még két évig elhúzódott az épület valódi birtokbavétele. A SÍN csapata a bizonytalan helyzetű ex-Tűzraktáros szervezőkkel, a majdnem kilakoltatott Sirállyal vagy a szép emlékű Merz-házzal szemben komoly helyzeti előnyben van, mivel 2006-tól tartós, 15 éves bérleti viszonya van, bár a működéséhez szükséges évi 10-15 millió forint még hiányzik. Eddig ennek az összegnek csak töredékét sikerült elnyerni pályázati úton az NKÖM-től, pedig ez a minimálisan szükséges összeg arányaiban igazán jutányos egy ilyen központ fenntartására, mely képes számos feladatot ellátni a próbahelytől a fellépési helyszínig.
Lóky Tamás, a SÍN ügyvezető igazgatója (ezt a posztot tekintsük az önkéntes munka szinonimájának is ez esetben) körbevezet, majd megmutatja azt az óvodaépületet is, mely reményeik szerint a jövőben majd a külföldi társulatok rezidenciaközpontjaként szolgálhat, ami biztosítaná a vendégül látott társulatok bentlakását a próbaidőszak alatt. Elmondja, hogy azt tervezik, nemzetközi társintézményekkel szövetkeznek majd, ez magával hozza majd a külföldi csereprogramok hálózatát is, hiszen a kapcsolati tőkéjük és koncepciójuk rendelkezésre áll a tervek megvalósításához. Lóky Tamás arról is beszél, hogy a SÍN kiválóan hasznosítható táncterápiás célokra is, hiszen az egész épület akadálymentes, kerekesszékkel is könnyen bejárható, a koncepciójukba pedig tökéletesen beleillik, hogy a SÍN számos funkciója - próbaterem, alkotóműhely, színház- és kiállítóterem, fesztiválközpont - mellett felvállalja a rehabilitációs központ szerepét is. A Gesztus Műhely Egyesület mindenféle művészeti ágból várja az új jelentkezőket, hiszen ez egy minden szempontból nyitott társulás: a SÍN-ben már dolgoztak táncosok, építészek, szobrászok, képzőművészek is, de zenészek is csatlakozhatnak. A próbatermek használati joga nincs egyesületi tagsághoz kötve, az alkotónak pályázatot kell beadnia, hogy a SÍN-ben szeretne dolgozni, ennek elbírálásáról pedig egy szakmai kuratórium dönt. Lóky Tamás szerint a jövőben nemzetközi társintézmények vezetőiből kéne, hogy összeálljon ez az elfogulatlan szakmai médium. Az egyesület megfelelő feltételek mellett szívesen működik együtt más hazai intézményekkel is, Trafóval például már eddig is gördülékenyen ment a kooperáció, aminek az is az oka, hogy a SÍN alá tud játszani a Trafónak, tehermentesíteni tudja egy-egy komolyabb beépítéssel, összpróbával járó produkció bemutatása előtt.
Míg az I. Gesztus Fesztivál utolsó táncelőadását várom, még bolyongok egyet Szilágyi Rudolf (artAlom) Opacitálódás című installációjában. A több négyzetméteres, felfüggesztett papiruszok labirintust rajzolnak a hatalmas osztatlan csarnok terébe, és amikor besötétedik, egy projektorból újabb hieroglifák íródnak a betűhalmazokra, mintegy titkos történetként.
Végül elkezdődik az előadás, a közönség besétál a toronyba, a színházteremként működő térbe. A lengyel Whirls Dance Theatre: After hours (Munkaidő után) című darabja bennem nem kelt mély benyomást. A négy táncos, Katarzyna Kizior, Elwira Piorun, Szymon Osinski és Michal Piróg brutális és nehézkes jeleneteket mutat meg hivatali székekben gördülő karrierista figurák mindennapjairól, akik nemi erőszakot súroló kegyetlen fantáziákban eresztik ki a gőzt. Viszont ez a gyengébb produkció nem jelent semmit, bármiféle reprezentatív mintavételhez végig kellett volna szisztematikusan követni az egész ötnapos fesztivált, én pedig csak egy napot vendégeskedtem, így hát nem veszem fel.
Úgyis jön már kompenzációképpen az a koncert, amit a Fringe-en véletlenül kihagytam, Szesztay Dávid (Kamu, Budbudas, Pékség, DAV Trio, ki honnan ismeri...) egyik új formációja, Santa Driver. A dobos, Halmos András is ismert figura, aki szintén megfordult már pár együttesben (Ágoston Béláék, Pop Ivan, Kampec Dolores, Chakra Hacker). A meglepő - hegedű, basszusgitár, dob - felállásban játszó jazz-formáció eredetisége nagyban köszönhető a kivételes hegedűslánynak, Kézdy Lucának, akiről érdemes tudni, hogy tavaly a Radics Gábor Jazzhegedű Tehetségkutatón lett közönségdíjas, aki hallotta a fesztivál zárónapján, tudja miért. A Santa Driver nyitott, kísérletező profik hármasa, laza örömzene járatlan utakon. Számomra ez éppen ideális lezárása az estének, de a kitartóbbak még élvezhették DJ Gergely Attila zenéjét is, aki a fesztivál öt estéjéből kettőn is vállalta a közönség megmozgatását.
A SÍN tehát felébredt álmából, és készen áll: várja a látogatókat és szakmabelieket, a Gesztus Műhely Egyesület leendő tagjait, a próbatermet keresőket, az együttműködésre kész szponzorokat, és olyan gimnáziumi osztályok vezetőit, akik szeretnék elvinni osztályukat egy beavató tánc-próbára, ahol a diákok kérdésekkel áraszthatják el az alkotókat.
