Tánc szomjúság ellen

Színpad


szomjasvagyok.jpg
Fotó: Alexander Naske
A márciusi Vass-Hód-Bakó est után Hód Adrienn április 13-14-15-én visszatér a Trafóba, és bemutatja új darabját Szomjas vagyok címmel. Hód Adrienn a Budapest Tánciskolából indult (ahol jelenleg is tanít), az OFF alapító tagja. 12 éve, 1995 óta jelentkezik saját művekkel, és feltehetőleg kevés olyan hazai koreográfus van, aki változatosabb helyszínekre tervezte volna előadásait, mint ő: a Városi Levegő szabadtéri táncelőadás-sorozatában Budapest legszebb helyszíneire komponált térspecifikus előadásokat a Váci utcától a Gozsdu udvarig, divatbemutatón, romtemplomban, kémialaborban, hajón, kiállításon, moziban, sőt, még a Shaolin faluban is léptek már föl táncosai. A számos szakmai elismerés közül csak a legutóbbiakat kiragadva: a koreográfus Fringe-díjas lett tavaly a Titi Táji Táncokkal, ennek köszönhetően 2006-ban az Őszi Fesztiválon mutathatta be a Betonlótusz című előadását, a Fészek című koreográfiáját pedig a közelmúltban Lábán-díjra jelölték.
 
A Szomjas vagyok várhatóan szintén izgalmas előadás lesz, eredetiségéhez pedig az is hozzájárul, hogy a koreográfus számos zenészt is meghívott alkotótársként. Hód Adrienn így írja le a próbafolyamatot: "Olyan embereket választok a munkáimhoz, akiket érdekel a műfaji határátlépés, szívesen keresnek új formákat. Egy táncos máshogyan kezd el táncolni, ha beszél is, és egy zenész máshogyan zenél, énekel, ha táncol, figurát alakít, szituációba van helyezve. Három hónapja próbálunk a táncosnőkkel, Garai Júliával, Horváth Andreával, Varga Viktóriával és Vadas Zsófia Tamarával, a zenészek pedig folyamatosan kapcsolódtak be a próbafolyamatba. Mizsei Zoltán lett a zenekari vezető, majd Harcsa Veronika jazzénekesnő és Bakai Márton, a Club Era hegedűse is betársult az alkotási folyamatba, Busa István ezután jött, ő szövegekké formálta a gondolataimat, később beszállt Gyulai Csaba ütős is, aki már a kész dolgokhoz kapcsolódott, legvégül pedig T. Bali, az I.O.N. frontembere érkezett, aki egy Bowie számot játszik majd el élőben. Eleinte szabadon improvizáltunk, majd témákat, hangulatokat dobtam fel, és ezekhez kerestük a megfelelő hangokat, kapcsolatokat. Az előadás során is hagyok teret az improvizációnak: maga a folyamat és az állapot kötött, a hangok és a mozdulatok ennek vannak alárendelve, de mindig élőn, szabadon hagyva."