(MTI) A koreográfia gyakorlatilag magukra a szereplőkre épül: a február és március folyamán tartott budapesti próbaidőszak során a táncosok és a koreográfus először azt nézték meg, hogyan tudnak az amatőrök és a profik együtt táncolni, egymásra hangolódni ? mondta el Nagy Márta, az illetékes budapesti Goethe Intézet kulturális szakreferense.
Constanza Macras a produkció budapesti nyilvános próbáján korábban elmondta, hogy az előadás célja a roma folklór és a kortárs kifejezéstár ötvözése; annak a "szótárnak" a megtalálása, amely a különböző háttérrel rendelkező fiatalok közös improvizációján keresztül születik meg.
A koreográfus 2003-ban alapította meg az európai táncvilág ma már leghaladóbb formációi közé tartozó DorkyPark társulatot, amelynek öt ? dél-koreai, német, kanadai, izraeli és holland ? táncosa vesz részt a 17 magyar, szlovák és cseh amatőr roma művész bevonásával megvalósuló produkcióban.
A kezdeményezésben részt vevő prágai Goethe Intézet 2008 végén kezdett el foglalkozni egy olyan projekt gondolatával, amely a Közép-Kelet-Európát ma érintő legfőbb társadalmi kérdésekre összpontosít, és azokat egyfajta korszerű esztétikai formában tálalja. Az Open for Everything/Mindenre nyitottan elnevezésű produkció ennek ? az azonos címet viselő ? kezdeményezésnek az első fázisa.
Az előadás nem egy konkrét történetet mesél el, hanem több különböző jelenetből épül fel ? mondta el Nagy Márta. A produkció elején több amatőr szereplő is elmondja életének egy-egy meghatározó eseményét: ebből a néhány mondatból a közönség is megtudhatja, hogy kicsodák ők valójában, hogyan élnek, majd minderre egyfajta koreográfia épül.
A megszólalók mindegyike a saját anyanyelvén beszél, az előadást dalbetétek, cseh, szlovák és magyar nyelven felcsendülő énekek, valamint vetítés is gazdagítja. A színpadon több cselekmény zajlik párhuzamosan, és az érdekes struktúrából adódóan sokféleképpen lehet értelmezni a jeleneteket ? vélekedett Nagy Márta.
A szereplőválogatások négy városban ? Budapesten, Miskolcon, Kassán és Prágában ? zajlottak. A résztvevők között vannak amatőrök, akik csak néptáncot tanultak és akadnak olyanok is, akik a kortárs technikák, néptánc, street dance és hip-hop egyfajta keverékét táncolták. Macras korábban elmondta, elsődleges cél volt számára, hogy ne közhelyek és ne szánandó emberek jelenjenek meg a színpadon, illetve, hogy ne a darab mondja meg, "mi történik a romákkal".
Az idén februárban indult nemzetközi táncszínházi projekt tizenkét hetes alkotói folyamatának első öt hetében Budapesten gyakoroltak a táncosok, majd Macras berlini stúdiójába, végül Bécsbe utaztak, ahol május 10-én debütált az előadás. Azóta a berlini, a közelmúltban pedig a prágai közönség is láthatta a darabot.
Constanza Macras mindig nagy hangsúlyt fektet munkáiban az aktuális társadalmi kérdésekre. Korábban is rendszeresen dolgozott együtt hivatásos és amatőr művészekkel. A produkcióiban a városi identitás, a migráció és a kulturális konfliktusok voltak a központi témák, amelyeknek különböző aspektusait dolgozta fel.
