A STUDIO 5 tagjai szerint a tánc ritmikussága, szavak nélküli eszköztára sok mindenben hasonlít a zeneművek szerkezetére és kifejezőerejére. Immár hatodik tematikus estjükön, a Táncjáték című előadáson azt szeretnék megmutatni, hogy a balett, a tánc és a zene kapcsolata a 21. században legalább annyira élő, mint a francia udvari balett és az opera 18. századi összefonódása vagy épp Stravinsky és a Gyagilev-társulat 20. század eleji együttműködése idején.

A program magyarországi ősbemutatóihoz ennek szellemében Kulcsár Noémi Harangozó Gyula-díjas táncművész készít koreográfiákat a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatóinak közreműködésével.

Bella Máténak, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneszerzés Tanszék Erkel- és Bartók-Pásztory-díjas oktatójának elhangzó A pillangó álma című kompozíciója két tételből áll, a művet Szabó Lőrinc Dzsuang-Dszi álma című verse inspirálta. Az egyetem Zeneelméleti Tanszékén oktató Virágh András Gábor szerzeménye a Triptichon. A cím utal a három táblából szerkesztett, összecsukható szárnyasoltárokra, ugyanis a kamaradarab három, egymással kontrasztban álló zenei részre épül, amelyek között a kapcsolatot egy átívelő csellómotívum biztosítja.

Szentpáli Rolandot, az egyetem Artisjus-díjas tubaművész oktatóját a Melton 200 című alkotása komponálásakor a beszédszerű zenei anyagok foglalkoztatták, a tételekben folyamatosan különféle gesztusok, motívumok változnak. Solti Árpád a Seven SitCom Episodes (Hét szituációs komédia-epizód) című kompozíciójában zenén kívüli, hétköznapi tárgyakkal is dolgozott, megidézve saját gyerekkorának emlékeit, amikor a zongorán és a zongorával „furcsa hangokat” produkált. Kutrik Bence szerzeménye, a The Mandelbrot Riddle a fraktálképek ihletésére született. Annak zenei leképezése, hogy ezek bármilyen apró részletét kinagyítva az eredeti ábrát kapjuk vissza, így akár a végtelenségig haladhatunk mindig egyre mélyebbre, mégis ugyanoda jutunk.

Kiemelt kép: STUDIO 5