 |
Öt Liszt-tánc és a II. (A-dúr) zongoraverseny mellett Kodály Fölszállott a páva és Ravel Bolero című műve hangzott el - nem lehet mondani, hogy nem elég népszerű darabok, sőt, már a program maga garancia a sikerre, ami nem is maradt el.
Az átiratok a zeneirodalom mindenkor kedvelt darabjai. Ezúttal Kocsis Zoltán saját Liszt-átirataiból hallhattunk egy csokorra valót, de Kocsis nem egyszerűen csokorba rendezte őket, hanem valóságos szvitet teremtett az öt táncból (Goethe-Festmarsch, II. elfelejtett keringő, Az Obermann völgye, III. elfelejtett keringő, Mazurka brillante). Az egyébként sem tipikusan táncosan könnyed zongoradarabjaiból Kocsis hangszerelése impozáns szimfonikus darabokat varázsolt. Különösen hatásosra és szellemesre sikeredett a záró tánc, a mazurka. Jó felütés volt a versenymű elé, amelyet a 27 éves Báll Dávid játszott.
Nevét a Szegeden 2004-ben megrendezett I. Nemzetközi Bartók Béla zongoraverseny és számos nemzetközi verseny győzteseként ismerhetnénk ugyan, de nem ismerjük. Talán azért nem, mert külföldön gyakrabban lép föl, mint itthon. Bármilyen tehetséges is és bármekkora sikert is aratott ezen az estén, játékából hiányzott az igazi, elementáris átütő erő és egyéniség, igaz ugyan, hogy itt-ott, különösen a kódában Kocsis rendesen megkergette a tempót, a szólistának igyekeznie kellett lépést tartani vele. Kicsit el is fogyott a levegője a nagy hajszában. A néhány napja hatalmas sikerrel a bécsi Musikvereinban elhangzott - hasonló műsorú - hangversenyen az Esz-dúr zongoraversenyt Kocsis maga játszotta, de köztudott és nagyra értékelendő, hogy szívesen és előszeretettel enged teret más, gyakran pályakezdő művészeknek a zongoránál. Az pedig igazi nyereség egy fiatalnak, ha Kocsis Zoltánnal és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral léphet föl. Valószínűleg Báll Dávid itthoni pályájának is jókora lökést adott ez az este és az ezt követő vidéki turné.
Bevallom, nem hittem volna, hogy valaha ilyen élvezettel fogom hallgatni Kodály Fölszállott a páva című darabját vagy Ravel Boleróját, azonban Kocsis és zenekara elemében volt a koncert második részében. A sodró lendület és szenvedély mellé a Bolero türelmes, nyugodt felépítése kínált kellő egyensúlyt. A kimerítő dobszólamot játszó művészt pedig Kocsis egy finoman odadobott csókkal jutalmazta nagy ováció közepette.
