A klasszikus, három felvonásos balettek igazán látványosak és mozgalmasak, de egy kicsi gyerektől nem várható, hogy hosszú ideig üljön némán és moccanatlanul, szabad néha kicsit unatkozni.
Bizonyára így van. Ezt – szülők lévén – többen megtapasztalhattuk. Három évvel ezelőtt támadt az ötletünk, hozzunk létre kifejezetten gyerekeknek, főként kisebbeknek szóló balettelőadást. Értsék meg, hogy a tánc nyelvén hogyan adunk át gondolatokat, érzelmeket, mit jelent egy-egy gesztus, egy-egy arckifejezés. Így született – szinte spontán módon – az első ilyen darabunk, a KisHattyúk tava. Először nem gondoltuk, hogy olyan nagy siker lesz – három évadon át folyamatosan játszottuk – meséli Radina Dace, a Magyar Nemzeti Balettintézet művészeti vezetője, a Magyar Nemzeti Balett korábbi magántáncosnője, jelenlegi balettmestere. – Folyamatosan javítottuk, bővítettük, csiszoltuk az anyagot. És végül, bátran mondhatom, várakozáson felül gyönyörű lett a produkció. Látva, hogy milyen fontos szerepet tölt be a KisHattyúk tava a gyerekek, a fiatalok megszólításában, már tudatosan terveztem a KisCsipkét.
Miért ezt?
Meggyőződésem, hogy a Csipkerózsika mesét tényleg mindeni ismeri, könnyű követni a cselekményt. Csajkovszkij gyönyörű muzsikájára sokféle táncot vihetünk színpadra, és sok-sok növendék kaphat az előadásban feladatot, több szereposztásban. Persze elhangzanak a színpadon ülő mesélő szájából a történet fő elemei, amiket azután a táncokkal beszélünk el. Eredetileg nyolc előadást terveztünk, de beillesztettünk a műsorrendbe még egyet, a kilencedikre is már majdnem mind elfogytak a jegyek.
Az előadásaik mindig az Eiffel Műhelyházban láthatók?
Igen. Nagyon szeretünk itt játszani, a Bánffy terem színpada óriási, remekül elférünk. Minden adott ahhoz, hogy tökéletes élményt nyújtsunk akár gyerekeknek, akár felnőtteknek. Szuperek az öltözők, kitűnők a világítási berendezések. Van balett-terem és tornacsarnok, tehát, ha a helyzet, a mű úgy kívánja, hogy kétfelé kell osztani a csapatot, úgy is elférünk. Az „oázisban” pedig lehet pihenni, gondolkodni. Boldogok vagyunk, ha bennünket olyan, az Eiffelben rendezett komoly üzleti esemény színesítésére kérnek fel, amelyre valószínűleg nem balettrajongó felnőttek ülnek be. A gyerekek nem egyszer kaptak fantasztikus ünneplést, és hisszük, hogy ilyenkor a táncművészetnek új érdeklődőket szereztek.
Természetesen az Operaházban is szeretünk dolgozni, hiszen az épület történelmi levegője, az a hagyomány, amit az Ybl-palota őriz, inspirálóan hat ránk. A Paulay Ede utcai táncstúdióban is gyakorolunk. Bizony sok hely kell, mert annyiféle iskolát/stílust oktatunk: klasszikus balettet, modern-, sztepp-, karakter-, néptáncot – azt hiszem, teljes a spektrum. 150-en tanulnak most nálunk, jövőre talán 170-en is lesznek.
Már megtartották a felvételiket?
Az elsőn túlvagyunk, lesz még egy pótfelvételi, mert nem volt mindenkinek alkalmas az időpont. 160-an jelentkeztek eddig, csaknem félszáz új növendéket vettünk fel, igen ígéretes volt a mezőny. Inkább a kisebbeket szemeljük ki: nálunk már négyévesen el lehet kezdeni a tanulmányokat, a koruknak megfelelő nehézségi fokon. Jól tudunk velük haladni, így 9–10 évesen már spicc-cipős számokat táncolnak – színpadon! Csak 11 éves volt a legidősebb gyerek, aki most megfelelt. Egy 12 évest nem tudtunk felvenni, mert a tudása épphogy a 8 évesekével volt egy szinten.
Ön elég régen él Budapesten, 1998 óta tag az Operaházban. Lettországból, a csodálatos Rigából szerződött ide. Ott végezte az Akadémiát 1996-ban, két évig a Rigai Operaházban táncolt szólószerepeket.
Rigában is az orosz, a Vaganova-módszeren alapult iskolát tanultam. Az iskolánk mestereinek nagy része Ukrajnából vagy Oroszországból jött, természetes, hogy ezt a tudást adjuk tovább. Természetesen vannak magyar tanáraink is. Ők szintén ismerik ezt az iskolát, hiszen a Magyar Táncművészeti Egyetem és jogelődje is használta a klasszikus balett oktatásában a Vaganova-metódust. Úgy tudni, hogy az évek során változtatták, magyarosították. Saját könyvük is van, aszerint dolgoznak.
A szülők nyílt levelet tettek közzé, úgy látják, hogy az iskola veszélyben van.
Idegesek. Egy esetleges igazgatóváltásnál felvetődhetnek kérdések. Mi ezekre nem tudunk válaszolni. A levél, ahogy olvastam, a valóságot mondja el az iskoláról, és azért küldték el az illetékes miniszternek, hogy tudjon meg még többet, mindent rólunk. A szülők rengeteg áldozatot hoznak az iskoláért. Anyagit, mert tandíjat fizetnek, megjegyzem, hogy nem magasat. A gyerekeket hozzák-viszik iskolába, próbákra, előadásokra. Az alapítványunk rengeteg támogatást ad, hiszen finanszírozza az utazásokat a versenyekre. A jelmezekkel az alapítvány, színpadképekkel az Operaház segít, az előadások színpadi munkásait, világosítóit is a színház javadalmazza.
Szerintem nagyon jó, hogy ennyire tág a lehetőség, hiszen a korábbiakkal szemben egyre több gyerek szeretne balettet tanulni. A családok és a gyerekek döntik el, hogy hol kezdenek. Mi elvisszük őket nyolc évfolyamon át 18 éves korukig. Ha valaki úgy érzi, hogy nálunk már csaknem mindent megtanult, nyitva az út, hogy egyetemi tanulmányokra jelentkezzen. Tavaly például két lánynövendékem aspirált a Zürichi Táncakadémiára. Mindkettőjüket felvették, aminek nagyon örültem, mert ez is igazolta a munkánk helyességét.
Mit terveznek a következő szezonra?
Az Operaház A kalóz című balettet tűzi műsorra, mi pedig a KisKalózzal készülünk.
Fotók: Nagy Attila
