Táncoltok? És van, akit ez érdekel?

Tatáról nehéz mit mondani, hacsak nem egy dolgot: ő a legnagyobb – fogalmazott felvezetőjében Kiss János balettművész, koreográfus. Az MMA alelnöke hozzátette: Novák Ferenc új formanyelvet teremtett, dramatikus, irodalmi alapú produkcióval egészen egyedi világot alkotott. – Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt A szarvassá változott fiak, Markó Iván és Novák Ferenc tánckölteményében én lehettem az egyik fiú. Még mindig sokat tanulunk tőled, Tata, büszke lehetsz életművedre, a gyerekeidre, és hogy a magyar kultúra szolgálatában máig teljesíted a küldetésedet – fűzte hozzá.

Novák Ferenc Tata számára Szék meghatározó hely maradt egész pályája során. – Ez egy csodálatos falu volt, amikor az 1956-ban, a forradalom előtt megismertem őket. Amikor 1958-ban elkezdtem gyűjteni, a falusiak – a társadalmi szokásaikat tekintve – a 18. században éltek. Az a falu, amelyről mesélni fogok, már nem létezik. Szék most turisztikai látványosság négycsillagos panziókkal. A székely kultúrát a faluban ma már egy Hollandiából elszármazott ember – akit a helyiek csak holland Mihálynak hívnak – őrzi.

1956 augusztus elsején a román és a magyar kormány úgy határozott, hogy útlevél nélkül, személyazonossági igazolvánnyal lehet Romániába utazni, így Novák Tatáék felültek a vonatra, és elmentek „haza”. A Szamosújvárról származó család akkor már Kolozsváron élt. Kérdezték, mivel foglalkozik Budapesten. – Tánccal – felelte. – Az mit jelent? – Csinálunk koreográfiákat, és színpadra visszük. – És az kit érdekel? – kérdezték megütközve.

– Te se szeretsz dolgozni, mint az apád – vélte sommásan a nagyapja.

Széken akkor még mindenki teljes viseletben járt. Külföldön a fotókat látva mindenki azt kérdezte: – Melyik együttes ez? Annyira szokatlan volt – idézte fel. Szék három utcából állt, és ezek elkülönültek egymástól. – A szokásrend megkívánta, hogy az utcákban élők csak endogámikusan – a saját utcájuk közösségében – házasodjanak, egy forrószegi lány nem mehetett hozzá egy felszegi fiúhoz. Valószínűleg a középkorban kevés föld tartozott a faluhoz, és azt az utcában élők közt háromévente újraosztották. Ennek kiszámítható menetét biztosították a kisközösségen belüli házasságokkal. Már az aprók táncában tudatosult egy kisfiúban, hogy a húsz kislány közül négy-öt van, akit ő feleségül vehet, és ezt betartották. Noha ismerték egymást, hiszen ugyanoda jártak iskolába, templomba, a fiúk ugyanabban a kocsmában ittak.

Novák Tata pályájának egyik meghatározó előadását egy különleges széki történet ihlette. – Az 1980-as évek végén – rendetlen vagyok, a szalagokat sem rendszereztem soha – kerestem egy adatközlőt, „Futurás” Pistát. Ehhez végig kellett hallgatnom a szalagokat, és mindhárom utcában akadt két-három vénasszony, aki elmesélt egy tragikus történetet egy felszegi fiú és egy forrószegi lány szerelméről.

A történet szerint a két fiatal – noha a szabályaik tiltották – egymásba szeretett. A lány udvarlója a bátyja legjobb barátja volt. A báty többször megfenyegette a lányt, megesett, hogy meg is verte, mikor megneszelte, hogy egy felszegi fiúba szerelmes. Aztán a barátaival közösen gyilkos tréfát eszeltek ki. Összevéreztek egy férfiinget, és azt hazudták a lánynak, hogy meggyilkolták a fiút. A lány elhitte, és bánatában felakasztotta magát. Novák Tata ezt a történetet állította színpadra Forrószegiek címmel. – Azonnal éreztem, hogy ez egy igazi Rómeó és Júlia-történet. Az előadásban „natúr táncokat”, azaz eredeti táncokat használtam.

– A táncházat „kezesek” – ügyes, erélyes fiúk – szervezték. Kibéreltek egy házat, télen hetente kétszer, nyáron háromszor, vagy akár négyszer is szerveztek összejövetelt. A zenész cigányokat megtisztelték, a kezeseknek fel kellett fogadniuk őket egy egész ciklusra, még kapálni is jártak hozzájuk a muzsikáért cserébe – tette hozzá. Táncházba csak a házasságkötésig lehetett járni, az esküvő előtt elbúcsúztatták a párt. – Egyszer kérdeztem az egyik adatközlőmtől, hogy: – Nem fájt ez? Mire azt mesélte: az utolsó táncház után hazakísérte a párját, és amint az bement a házba, nekidőlt az első fának, és úgy sírt, mint egy „zálogos marha”. Az egyéb táncalkalmakba, bálokba elmehettek a házaspárok is.

A táncházban és a bálban is táncrend szerint táncoltak. – Először a fiúk egymásba kapaszkodva elkezdenek egy lassú nótát énekelni. Kinyílik a félkör, és egy idő után a lányok odamennek a párjukhoz: ez egy lassú, ringó tánc. Majd jön a csárdás, amit a kicsit polgárosult táncok követnek: a négyes vagy magyar, amit két pár táncol, majdhogynem a fejek összeütődnek, olyan sűrűn vannak a négyesek. Aztán jön a hétlépés, amit a románok és a szászok is táncolnak. Sőt, amikor Stockholmban voltunk vendégszereplésen, akkor az előadás végén a helyiek is beálltak ebbe a táncba, ezt mindenütt ismerik. Utána következik a polka, majd szünet.

– Amikor elkezdtem gyűjteni Széken, volt egy gólya nevű tánc is, amit Kalotaszegről hoztak magukkal a háború után a fiúk és a kolozsvári lányok. Beemelték a táncrendbe, de aztán kikopott. Ortutay Gyulának van egy csodálatos tanulmánya erről, amelyben pontosan leírja a jelenséget, hogy ha egy falunak nincs affinitása az új tánchoz, eltűnik.

Az első kör utáni szünetben jöttek a legényes táncok: a sűrű és a ritka tempó. – 1958-59-ben volt még egy verbunk nevű bonyolult férfitánc, amit nem is nagyon táncoltak a mozgalomban sem – jegyezte meg. Novák Tata zárásként mesélt arról is, hogy Szék komoly hagyományokkal rendelkezik, a környék gazdag sóbányáit már a rómaiak is kiaknázták, majd István király oklevelében is szerepel a falu Zeeg néven. – Ma már nincs bánya, csak egy nagyon sós vizű tó, amelyet a helyiek gyógyászati célokra is használnak – jegyezte meg. Majd hozzátette: nem lépi túl az előadásra szánt ötven perc szűkös kereteit, így rövidre zárja a székfoglalóját.

Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője még hozzátette: – Mindannyian Tata feltétlen tanítványai vagyunk, akik példaként tekintünk rá. A pályám során kegyes volt hozzám a sors, de ha mégis egy csalódásomnak kell hangot adni, az az, hogy nem lehettem Tata tanítványa.

Fotók: Nyirő Simon