A szórólapon említett 'radikális' jelző félrevezető, ha a Hey Girl! című előadásról kell nyilatkozni. Nemcsak azért, mert a gyanús konnotációkkal terhes szó nem tudhatja leírni a kivételesen összetett színházi élményt, hanem azért is, mert jóval több ez egyszerű radikalizmusnál. Sokkoló, riasztó, megrendítő, erőszakos, lírai, enigmatikus, lehengerlő, taszító képek váltják egymást másfél órán keresztül a ravaszul üres színpadon, tudatosan időt sem hagyva az eszmélésre.
Nem véletlenül: érzéki ez a színház minden értelemben. A rendező Romeo Castellucci és a különleges színpadi jelenléttel bíró Silvia Costa a képek és mozdulatok erejére bízza magát és közönségét. Szinte minden érzékszervünket igénybe veszi, alaposan megdolgoztatja a produkció: Chanel No.5 permetez a tűzforró kardra, majd a fegyverre fektetett drapériába végérvényesen beleég a kereszt jele, később lézernyaláb szeli át a színpadot, tükörből visszaverődő fénycsóva vakít el, vagy fülsiketítő zúgás-vibrálás kínozza fülünket.
A látvány persze nem egyszerű külcsín, az előadás szellemi mélységei legalább ilyen meglepőek. A nyugati világ közismert vagy első látásra nehezebben megfejthető történelmi és képzőművészeti eseményeire szüntelenül reagál, gyakran ironikus viszonyba kerül velük. A híres-hírhedt lefejezett történelmi nőalakok, a kereszt jegyében vívott háborúk kora, Rómeó és Júlia története, vagy egy Van Eyck-festmény megannyi, egyéni kommentárokkal kiegészített elem a monstre kirakósjátékban. Mozaikok csupán, melyeknek összerendezése legalább annyira a mi feladatunk, mint a színpadon lévőké.
Az előadás kitartóan keresi újabb meg újabb történeteit, s bár közben nemigen vesszük észre, végül mintha mégis felködlene a valódi história. A fenomenális nyitójelenetben a születés misztériuma, majd az életbe való betoppanás határozott bejelentése, az arctalan férfitömeg és a magányos nő szívbemarkoló küzdelme, az ember kilátástalan bolyongása a magánhistóriák és a nagytörténelem útvesztőiben, a mártír szerepvállalása, szüntelen harcok alakmásainkkal és magunkkal... Csupán néhány téma, melyre hol frappáns tömörségű, hol nagyívű asszociációkat keltő válaszokkal szolgál a zavarba ejtően sokrétű előadás.
