Lazarovits Katalin néven született Nagyváradon. Édesanyja, aki súgó volt Harag György nagybányai társulatában, és maga is színésznő szeretett volna lenni, lányát születésétől kezdve színészi pályára szánta. Gyerekszínészként a Liliomfi kis pincérfiújaként és A királyasszony lovagja egyik apródjaként debütált. Tizenöt éves volt, amikor a család áttelepült Magyarországra. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára 1969-ben, harmadik próbálkozásra vették fel, 1973-ban végzett Vámos László osztályában.
Pályáját a legendássá vált 25. Színházban kezdte, 1974-től Miskolcon, 1976-tól Szolnokon játszott, 1978-tól a Nemzeti Színház, 1980 és 1991 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. Pályája itt teljesedett ki, nemzedéke egyik legerőteljesebb, legérzékenyebb színművészévé vált, rendezőként és színészpedagógusként is kipróbálhatta magát.
1991-ben egyik alapítója volt a budapesti Merlin Színháznak, igazgatóként Jordán Tamással közösen vezette a Merlin Színészképző Műhelyt. A tanításról így vallott egy interjúban: „Törődtem velük, tanítottam őket, de valahogy túl türelmetlen voltam a tanításhoz. Magammal is mindig ilyen voltam, és másokkal is. Másokat nem lehet annyira bántani, mint amennyire magamat tudtam bántani.” 1994-ben az induló Új Színházhoz szerződött, 1998-tól szabadúszó lett, rendszeresen vendégszerepelt a Katona József Színházban.
Színészként gyerekdaraboktól zenés előadásokon át komédiákig és drámákig mindent játszott, elsősorban Babarczy László, Gothár Péter, Ascher Tamás, Ács János és Székely Gábor rendezte előadásokban. Színpadra lépett Fassbinder Petra von Kant keserű könnyei című drámájának címszereplőjeként. Játszotta Federico García Lorca Bernarda Alba háza című drámájában Martiriót, a darabban saját rendezésében Ponciát alakította. Megformálta Marie figuráját Ionesco Különóra című darabjában, A kopasz énekesnő című abszurdban pedig Mrs. Martint. Euripidész Médeia című darabjában a címszerepben, Peter Weiss Marat halála című darabjában Marat élettársának szerepében nyújtott kiemelkedő alakítást – az utóbbi előadás 1982-ben a belgrádi nemzetközi színházi fesztiválon mindhárom fődíjat megnyerte: a zsűri három nagydíjának egyikét, a közönségét és a legjobb rendezését.
Csehov Három nővérében Anfissza szerepét alakította, a Nemzeti Színházban Bíró Lajos Sárga liliomában némán ült végig egy felvonást. Az Alföldi Róbert rendezte Szentivánéji álomban Puck szerepében állt színpadra, a nőNYUGAT című előadásban több mint százszor láthatta a közönség. Háy János Nehéz című darabjában az anya volt, A folyón túl Itália című Joe Dipietro-komédiában olasz nagymamát alakított, játszott a Kultúrbrigád és az Átrium közös produkciójában, A Krakken műveletben.
Számos filmben is szerepelt, emlékezetes alakítást nyújtott Gothár Péter Idő van, Tarr Béla Werckmeister harmóniák és A londoni férfi, Alföldi Róbert Nyugalom, Maár Gyula Hoppá és Koltai Róbert Szamba című alkotásaiban, ő volt Tímár Péter Csinibabájában a rendőrjárőr Ernestin. Olyan filmekben is láthatta a közönség, mint a Makra, az Utazás Jakabbal, az Apám néhány boldog éve, az Áramütés, a Sose halunk meg, a Megint tanú, a Retúr, a Liliomfi, valamint a Sorstalanság és a Kincsem. Főszerepet játszott az Ál(l)omás című kisjátékfilmben, szerepelt Nemes Jeles László Napszállta című filmjében. 1993-ban az Anna filmjéért, 2004-ben a Másnapért és a Rózsadombért megkapta a Magyar Filmszemlén a legjobb női epizódszereplőnek járó díjat.
Lázár Kati komikus tragikának nevezi magát, drámai súly, energikus humor, érzelmi szélsőségek jellemzik alakításait. Színpadon és filmen is rendszeresen személyesített meg tragikus sorsú, nehéz életű nőket. Művészetének összegzése a Jászai Mari naplójából saját maga szerkesztette Kripli Mari című önálló estje volt. Egyre gyengébb látása miatt a színpadtól már visszavonult, de feltűnt Szép Ernő Emberszag című regényének tavaly bemutatott, Ferencz Győző által készített filmadaptációjában.
Nem csinált presztízskérdést a színészetből, ahogy egy interjúban fogalmazott, „Amikor Jordánnal (Jordán Tamás) Kaposváron fiatalokkal közösen dolgoztunk, soha nem akartam középen meghajolni. A siker része a szakmának inkább zavar. Csákányi Eszter mindig nevetett rajtam, amikor a nagy előadások tapsviharában hajlongva dohogtam, hogy jól van, hagyjátok abba, menjetek már haza. Taps nélkül is tudtam, hogy jó voltam-e vagy sem, hogy sikerült-e megfelelni az elvárásaimnak vagy sem.”
Művészetét 1986-ban Jászai Mari-díjjal, 1993-ban Déryné-díjjal ismerték el, 1994-ben megkapta az országos színházi találkozó díját, 1997-ben a Kiváló Művész elismerést, 2000-ben a színikritikusok díját vehette át. 2004-ben Kossuth-díjat kapott, az indoklás szerint „hosszú évek óta a magyar színházi élet meghatározó színésznője, kiváló alakításai mellett gondot fordított arra, hogy megszülethessen a Merlin Színház, emellett kiváló színészpedagógusi munkát is végzett. Igazi színházteremtő egyéniség.” 2011-ben a Színházi Kritikusok Céhe neki ítélte a legjobb mellékszereplőnek járó díjat a Bárka Színház Nehéz című produkciójában nyújtott alakításáért. 2012-ben a Vidéki Színházak Fesztiválján a legjobb színésznőnek járó elismerést kapta a kaposvári Csiky Gergely Színház A szent család című előadásában nyújtott alakításáért. 2018-ban átvehette a Színházi Kritikusok Céhe életműdíját, 2021-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották, idén magyar színház-, film- és táncművészet kategóriában Prima díjat kapott.
Lánya Jordán Adél színésznő, akivel többször játszott együtt színpadon és a kamera előtt is. Jordán Adél sokat tanult édesanyjától szakmailag is, egy interjúban így nyilatkozott róla: „A végítélet napjában van egy monológom. Fontos szerep, de mellék. És ő sok-sok ilyet csinált: mellékszereplőként vitte az egész előadást. Ezután azt mondta, hogy a legtöbb színész egy ilyen kis szerep miatt önbizalom-hiányos lesz és elbizonytalanodik. De ha elkezdi szeretni, akkor az jó. És ezt nem előtte, hanem utána mondta. Mostanra az egyik kedvenc szerepem nekem is ez.”
A nyitóképen Lázár Kati a Kripli Mari című előadásban. Fotó: MTI / Kallos Bea
