Tárgyak és történetek

A Skanzen január végéig várja a jelentkezéseket a történetekkel, emlékekkel. Sári Zsolt az MTI-nek elmondta, hogy a Skanzen Galériában rendhagyó múzeumtörténeti kiállításon ötven történet révén elevenítik fel a múltat, a Magtárban pedig különleges életmódtárlattal várják a közönséget, megidézve azt a kort és világot, amelyben a múzeum létrejött. Gabriel García Márquez 1967-ben vetette papírra a Száz év magány című regényét, a cannes-i filmfesztiválon Kósa Ferenc Tízezer nap című filmje nyerte a legjobb rendezés díját, a budapesti házibulikban pedig az Illés együttes Ezek a fiatalok című bakelitjét játszották ? idézte fel a szakember, hozzátéve, hogy Magyarország már akkor is rendkívül sokarcú volt. ?Néprajzkutatók, értelmiségiek találták ki, hogy Magyarországon is kell egy olyan típusú múzeum, amely megmutatja a paraszti világot. Kicsit mintha műfalut kreáltak volna, miközben a másik oldalon ott volt a már neonfényekkel villogó Budapest. Ezt a kettősséget szeretnénk megjeleníteni? ? részletezte Sári Zsolt.

A tárgyak nagyobb része 1967-ből származik a múzeum gyűjteményéből válogatva, és a felhívás is ehhez kapcsolódik, mert olyan tárgyakat várnak, amelyek, ha nem is pontosan 1967-ből származnak, de a hozzájuk kapcsolódó történet ehhez az évszámhoz kötődik. Ilyen például egy női ruha, amelyet egy 1967-es bálon viseltek. A közönség megismerheti a ruha történetét, de a beküldő hozzá fűződő érzelmeit, élményeit is. Nagyon fontos eleme a kiállításnak a személyesség ? hangsúlyozta a szakember ?, mert ezen keresztül jelenik majd meg a korszak, és egy szöveg- és történetfüzéren keresztül kívánnak korrajzot készíteni. A közönségtől érkezett tárgyak, történetek egy része bekerül a kiállításba, a kimaradókkal pedig az intézmény nyitott raktárában, valamint egy blogon lehet majd találkozni.

Harmadik, utazótárlatot is készít az évfordulóra a Skanzen ? folytatta a főigazgató-helyettes ?, a vándorkiállítás helye maga is műtárgy, hiszen a következő években egy Robur autóbusz járja majd végig azokat a településeket, ahonnan a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba áttelepített épületek származnak. Különlegessége, hogy a kiállítás folyamatosan változik, mert mindig az adott helyszínről kapott tárgyat mutatnak be. A szakember hozzáfűzte, hogy virtuálisan szeretnék visszaadni a településeknek azokat a tárgyakat, elemeket, amelyek ott gyűjtöttek, az adott településhez kapcsolódnak, így például építészeti felméréseket, néprajzi gyűjtések anyagát, az áttelepített épület minden információját.

Forrás: MTI

Fotó: skanzen.hu