Tárkány Szücs Ernő 1921. október 13-án született Hódmezővásárhelyen, édesapja is ismert jogász, ügyvéd volt. Középiskolai tanulmányait a Bethlen Gábor Gimnáziumban végezte, már ekkor felébredt érdeklődése a néprajz, a szociográfia, a falukutatás iránt. A kolozsvári egyetemen a jogi tanulmányok mellett néprajzot és szociológiát is hallgatott. Az erdélyi városban jelent meg szorgos gyűjtőmunkával készített két kötete a kalotaszegi és a mártélyi népi jogszokásokról. 1945-ben tért vissza szülővárosába, 1948-ban szerezte meg jogi doktorátusát. 1950-től a fővárosban élt, ahol előbb a Belkereskedelmi, majd a Nehézipari Minisztériumban dolgozott jogászként. Közigazgatási munkája mellett oktatott és kutatott is, 1975-től 1983-ig a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársaként. 1984-ben hunyt el.
Legjelentősebb műve az 1981-ben kiadott Magyar jogi népszokások című monográfia. A több mint 900 oldalas kötetben összefoglalta azokat a jórészt íratlan elveket, rendtartásokat, társadalmi szabályokat, melyek a kisebb-nagyobb közösségek életét meghatározták a történeti Magyarországon. Írása kitért a regionális és az etnikai különbségekre, és foglalkozott a szomszédos népek jogi szokásaival is.
Tárkány Szücs Ernő születésének centenáriuma alkalmából csütörtökön megkoszorúzzák a jogtudós sírját és szülőházát, valamint bemutatják a nevét viselő emlékszobát a Bethlen gimnáziumban.
Az Emlékpontban tudományos tanácskozást tartanak, a hagyatékából rendezett kiállítás nyílik, és bemutatják Magyar jogi népszokások című kötetének harmadik kiadását, amelyet a jubileum alkalmából a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jelentetett meg.
Pénteken egész napos konferenciát tart a tíz éve alakult Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport a közgyűjteményben, ahol külföldi és hazai szaktekintélyek előadásai hallhatók.
A nyitóképen Tárkány Szücs Ernő emléktáblája Hódmezővásárhelyen. Fotó forrása: szoborlap.hu
