Stein Anna korai festményei retrospektív kiállításon

A Párizsban élő művész 1960 és 1976 között készült festményeit még nem láthatta a közönség, de a tárlaton kiállítják az utóbbi évek legfrissebb alkotásait is.
A vasárnapi megnyitón mutatták be Fekete Vali Stein Annáról szóló, Belső utak képei című - a francia L'Harmattan Kiadó gondozásában nemrég megjelent - francia-magyar nyelvű monográfiáját.

 

Stein Anna

A 1960-as évek elején a Machine-sorozatban gépek és szerkezetek adták az absztrakt képek témáinak fő vonulatát. 1964 körül Stein Anna a nő-művészetekre jellemző stílusra váltott át, ekkor - a gépek ábrázolásánál már alkalmazott elemző technikával - a női test és annak elemzése került alkotásai témájának középpontjába. "Absztrakt korszakából szervesen fejlődött ki a korszakra jellemző nő-művészet és a francia Jean Dubuffet-féle art brut (durva, nyers művészet) hatását mutató sajátos megjelenítés". Ebből a korszakból láthatók lesznek a Nő, a Nőstény és az Ikon című festmények, amelyeken a festőművész női testhez való viszonyát jeleníti meg - magyarázta a kurátor.

 

1965-től a nő-művészethez tartozó, a lírai absztraktot súroló korszak következett, ekkor úgynevezett életfa-sorozatokat és fanedveket festett. A tárlaton bemutatják például a Nőstényfa című, női petefészekre emlékeztető festményét.

 

A művész absztrakt expresszionista időszaka 1967-től a 70-es évek közepéig tartott. Ennek kezdeti képein erőteljes színekkel megfestett absztrakt tájképek, képzeletbeli tájak vagy furcsa virágot (Kiáltó virág, 1969) formázó- térképei láthatók. Majd a képek színvilága fokozatosan sötétebbre vált, szerkezetük pedig egyre inkább a koncentrikus mandala formára emlékeztet. A tárlaton bemutatják a Moduláció (1969) és a Mandala (1971) című alkotásokat.

 

Stein Anna stílusa 1978 körül alakult át egy másfajta, lendületesebb lírai absztrakttá, amelyet a művész "kortárs barokknak" nevez, ebből a korszakból látható az egyik nagyméretű vászna, az Oltárkép.

 

Stein Anna 1936-ban született Budapesten zsidó családban. A II. világháború után a képzőművészeti gimnáziumban folytatta tanulmányait, majd 1954-től a képzőművészeti főiskolán tanult. 1956-ban Párizsban telepedett le, ahol a szépművészeti egyetemre iratkozott be. Első önálló kiállítása 1968-ban Orléans-ban volt. Magyarországon 1978-ban Pécsett, Budapesten pedig 1986-ban a Magyar Nemzeti Galériában önálló kiállításon mutatta be először munkáit. A Margit híd pesti hídfőjénél látható Égbe kiáltó című holokauszt-emlékműve.
 

(Forrás: MTI)

(Fotó: flickr.com)