Csáth egyszerre készült zeneszerzőnek, festőművésznek és orvosnak, az utókor mégis elsősorban íróként tartja számon. Írásművészetétől azonban aligha választható el az összművészeti látásmód, és az az összetett, szinesztéziaszerű világérzékelés, amelyen keresztül illatokban, színekben gondolkodott és zenével érzett.
Csáth Gézára a századelő egyik leghitelesebb zenekritikusaként, zenei írójaként és a zenei élet egyik legfőbb tanújaként is tekinthetünk. A Petőfi Irodalmi Múzeum Csáth-kiállításához kapcsolódóan a Budapesti Filharmóniai Társasággal közösen készülő dokumentumfilm elsősorban a „hármas művész” zenével kapcsolatos munkásságának legfontosabb állomásait mutatja be Elek Szilvia forgatókönyve alapján, továbbá zenei szerkesztésével. A filmen Hirtling István hangjával, Formán Bálint színművész alakításával elevenedik meg Csáth Géza alakja Hűvösvölgyi Ildikó narrációjával. Részleteket hallhatunk Csáth Géza zenei írásaiból, novelláiból és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának korabeli koncertkritikáiból. A dokumentarista filmet Tuza Norbert rendező és Szín Róbert operatőr, azaz az Ambient Pictures csapata alkotta meg.
A film zenéje is igazi csemegéket ígér. A Filharmóniai Társaság művészei a karanténidőszak alatt vettek fel kéziratban fennmaradt Csáth-kompozíciókat, illetve mára méltatlanul elfeledett, a századforduló pezsgő kulturális életét meghatározó zeneszerzők műveit. A film hármas célt szolgál: egyfajta virtuális tárlatvezetés a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításán, filmadaptációja egy elmaradt koncertnek és dokumentumfilm egy tragikus sorsú géniuszról. Mindezt az elszánt művészek a karantén szabályok figyelembevételével hozták létre.
„Motívumokról, a melódiákról, a ritmusról, szóval ezekről az úgynevezett formai, zenei alakulatokról nem lehet beszélni. Ki kell nyitnunk a fülünket, a szívünket, be kell állítanunk a lelki tükörrendszerünket, amellyel először a benyomásokat, másodszor saját magunkat a művészi élvezés pillanatában, és harmadszor a vizsgálódó énünket figyeljük meg, és akkor nem fog érdekelni semmi más bennünket, mint az, hogy kicsoda Strauss Richárd, és hogy kik vagyunk mi magunk, és hogy ami eközben esik, jó vagy rossz-e?” – írta Csáth Géza.
A spanyolnátha korában elhunyt Csáth Géza segíthet nekünk a koronavírus történelemformáló időszakában, hogy kinyissuk „lelki tükörrendszerünket”, és pillantsunk be a 100 évvel ezelőtti Magyarország zenei világába.
Fotók: jelenetek a filmből
