A Rév István igazgatása alatt működő Nyílt Társadalom Archívum (Open Society Archives, OSA) nemcsak unikális tudományos központ, hanem időnként művészeti események színtere is. Az Élők és a holtak archívuma tudományos és művészeti kiállítás, mely elgondolkoztató összefüggést teremt a természet osztályozása, a dokumentumok őrzése, az internet, és a művészeti elrendezés között.
A Budapesti Állatkerttel közös szervezésben létrejött végső termék Carolus Linneust állítja a középpontba, a modern taxonómia atyját, aki előszeretettel nevezett el növényeket a humán intim testrészekről. De ennél fontosabb, hogy ő az, aki először igyekezett mindenre kiterjedő, aprólékos figyelemmel leírni a világot (a természetet), majd leírását egyre inkább bővítenie kellett. Ez a figyelem később különböző transzformációkon esik át, hogy végül a tudományos objektivitás 19. század végi eszményében öltsön testet.
Michel Foucault írja A szavak és a dolgok című könyvében, hogy az emberiség történetében voltak korszakok, amikor a hasonlóság és a különbség kérdése nem taxonómiát eredményezett, nem követelte meg a "gyakorlott szemet", hanem a "hasonlóság" végtelen, ornamentális kötést jelentett a létezők között, például a 15. században. Az ásványok, növények, állatok, dokumentumok, kiállítása a Centrális galériában ezt a létfelfogást célozza.
Vagyis azt, hogy az osztályozás és az archívum összetartozó dolgok: ahogy a természetből készít rendet az ember, épp úgy készít magának mesterséges természetet a dokumentumokból. Rév István professzor, aki egyben a kiállítás egyik szervezője, azt írja, hogy "az archiválás nem ártatlan folyamat, következményekkel jár; beavatkozik a dolgok menetébe, miközben regisztrálja, feldolgozza a múlt folyamatainak nyomait. Archívumban élünk, és mi magunk is annak részei vagyunk."
Az élők és holtak kiállítása persze az emlékezetről, a történelemről, és a halálról is szól. A madarak csivitelése nem nyomja el a diktatúrák dokumentumainak makacs tanúságát. A Centrális Galéria kiállítása műfaji értelemben is kuriózum, hiszen az archívum mint kiállítás jelenik meg. Így maga a kiállítás is archívum, az archívumok archívuma. Nemhiába Borges a mottó: "állatok lehetnek a) a Császár állatai, b) balzsamozottak, c) idomítottak, d) malacok, e) szirének, f) mesebeliek, g) kóbor kutyák, [...] l) másfajták, m) olyanok, akik az imént törtek össze egy vázát, n) olyanok, akik távolról légynek tűnnek."
