„Te aljas focista!” – Bemutatták Nádasdy Ádám új könyvét

Barna Imre megkérdezte a szerzőt: számára mennyire evidens, hogy műfordító. Gyorsan hozzátette, hogy a műfordításra ő mindig kétkezi munkaként tekintett, olyasféleképpen, mintha a szabadidejében mondjuk kertészkedne. Hogy a nyersanyagból legyen valami kézzelfogható, ellenőrizhető eredmény.

„Ezt jól látod” – válaszolta Nádasdy, majd így folytatta: „De nem így indultam. Fiatal bölcsészként ugyan elvállaltam a fordításokat, de azt tényleg nem gondoltam, hogy a fordítás egyre fontosabb lesz nekem, és hogy a lexikonokban száz év múlva talán már fordítóként fognak feltüntetni. Meglátjuk. A polgári foglalkozásom ugyanakkor nyelvész, hiszen tudományos cikkeket, könyveket is publikáltam, illetve tanítottam is a nyelvészetet. A fordítói munkák azonban folyamatosan megtaláltak, és egyre jobban élveztem őket; olyannyira, hogy talán kimondhatom: engem az Isten is erre teremtett.”

Barna Imre felidézett egy korábbi interjút, amelyben Nádasdy Ádám Dante-fordítása volt a téma. „A beszélgetőtársad azt mondta neked, hogy életed fő műve az Isteni színjáték, és nem tiltakoztál ez ellen. Lehet, hogy így van?”

„Igen, mert nagy, nehéz és szép munka volt” – válaszolta Nádasdy, aki szerint a fordítást lehet tanítani. A műfordítás számára művészet, és mint minden mesterségben, a tapasztalatok átadása itt is nagyon fontos. „Csak az esetismertetésen keresztül lehet igazán megtanulni” – tette hozzá.

„A Lear királyban van egy komikus, bohózati jelenet, amelyben a nyavalyás, piperkőc udvarmester az öreg Lear királlyal pimaszkodik” – folytatta. „Lear kíséretében ott van az álruhába öltözött, derék Kent gróf, aki megbünteti a szemtelenkedőt: alárúg, elgáncsolja. Ezután meglapogatja az oldalát, és azt kiabálja neki: »You base football player«, ami magyarul azt jelenti, hogy »te alantas futballista«.”

Nádasdy ezt olvasva alig akart hinni a szemének, hiszen a football player ma is létező szó. „Kiderült, hogy 1600-as években is létezett a labdarúgás, amely kifejezetten az alsóbb néposztályok fiainak volt a sportja. Vidéken, falun és főleg legelőkön rúgták a labdát. Milyen érdekes, hogy elsősorban ma is az ilyen társadalmi réteg űzi ezt a sportot, szemben a tenisszel vagy a vízipólóval” – tette hozzá.

Vörösmarty Mihály ezt a részt kihagyta a fordításából.
Bizonyára meglepődhetett rajta, tudtuk meg. Kosztolányi Dezső viszont már
érthette, mert 1936-ban létezett a sportág, mégis azt írta focista helyett,
hogy tányérnyaló. Füst Milán 1955-ben nyári mikulásként fordította a kifejezést,
ami akkoriban szleng volt, Nádasdy is használta.

1986-ban Mészöly Dezső már a labdarúgó szót használta a fordításában. Ezzel az a baj, hogy marcona katonaember sértésként nem kiabálhatja azt: labdarúgó. Kosztolányi aljas tányérnyalója jobb ebben a szituációban. „Nehezen látom magam előtt a színészt, aki ezt ordítja” – jegyezte meg Nádasdy.

„Mennyit dilemmáztál ezen a problémán?” – kérdezte Barna Imre. „Tegyük fel, hogy a lányomnak udvarol egy fiatalember, aki valóban abból él, hogy labdarúgó. De nekem nincs ínyemre ez a kapcsolat, és a lányomnak morogva azt mondom: »Mit járkál állandóan ide ez a focista?«. Ezt viszont azért nem lehet mondani, mert nem sértő. Na de mi van, ha nem labdarúgó – mert itt erről van szó –, hanem például mérnökhallgató? Ekkor azt mondhatom a kislányomnak: »Miért kell neked ez a focista?«. Itt már lehet, hogy megsértődik a lányom” – magyarázta Nádasdy.

Majd elmesélte: előző este a költő, dramaturg, drámaíró Visky Andrással, a romániai magyar színházi élet jelentős alakjával beszélgetett. Visky elújságolta neki, hogy a kolozsvári színházban Tompa Gábor rendezővel a Hamletet viszik színre; az előadás címszerepét Vecsei H. Miklós játssza, a bemutató pár hét múlva lesz. „Visky elmondta nekem, hogy Tompa Gábor ragaszkodik az Arany János-féle szöveghez. Ezzel kapcsolatban ő mindig azt mondja Tompának: »Rendben, de akkor a szöveg lesz a főszereplő az előadásban.« Ez nagyon érdekes, és igaza van.”

Nádasdy szerint Babits és Mészöly szeretett így dolgozni,
akiknek a stílusa nagyon szép és jellegzetes volt. Szerették adagolni a
régiséget, mert úgy gondolták, hogy a színháznak és nekik is az a feladatuk,
hogy a közönséget táplálják az elavulóban lévő magyar szavakkal.

Nyitókép: Nádasdy Ádám, részlet a beszélgetésből készült videóból. Forrás: a Fu – Budapesti Építészeti Központ Facebook-oldala