Ismertetése szerint a XI. kerületi Tóváros lakópark építését megelőzően 2003 és 2005 között összesen 22 hektárnyi területet tártak fel, amely az őskortól kisebb-nagyobb megszakításokkal volt lakott. Kána területén mintegy 200 földbe mélyített házat, tárolóvermeket találtak, de rábukkantak a falu plébániatemplomára is, s annak közelében 1077 sírt tártak fel. A falutól 600 méternyire légvonalban voltak a kánai apátság maradványai is.
Terei György rámutatott, az épületegyüttes révén a középkori mikrokörnyezetet lehet vizsgálni. Ritkaság, hogy a XII. század közepén egy templomot kváderkövekből építettek. A temetőben 300, kővel körberakott sír került elő. Nagy számban találtak pénzérméket, de sok az üveglelet, köztük akad bizánci eredetű - a XII. század közepén az import üvegáru ugyancsak ritkaságszámba mehetett. A település gazdagságára utal a sok vaslelet is, hiszen abban a korban a vasnak komoly értéke volt.
"Nagyon ritkán kerülnek elő ebből a korból ilyen nagy számban vastárgyak. A tengelyes olló a XII-XIII. században jelenik meg Magyarországon, itt hármat is találtunk" - emelte ki a régész, hozzátéve, hogy itt kerültek elő a legkorábbi magyarországi jégsarkantyúk is, de szép számban találtak díszes tárgyakat, egyebek közt bronzcsatokat. "Ez szintén gazdag népességre utal, amely a tatárjárás elől menekülve hagyta el a területet, majd kisebb létszámban tért vissza, hiszen a XIII. század végéről - a XIV. század elejéről származó leletanyag is előkerült. A XIV. században néptelenedett el a terület, amelyet a XX. századig nem laktak".
Érdekességként emelte ki, hogy az egykor betelepülők rögtön kijelölték a templom és a temető helyét - a területen ugyanis nem találtak korábbi objektumokat. A plébániatemplom két szakaszban épült. "Az első egy 10x6 méteres, félköríves szentéllyel záródó épület volt, amely már a XIII. század elején kicsinek bizonyult, így nyugati irányban 8 méterrel megtoldották. Ezzel egy időben a temetőt is kibővítették" - mondta a régész.
A házak is két periódusban épülhettek: az elsőben kelet-nyugati tájolással, amikor a kemencét az épület északkeleti sarkában helyezték el, a bejárat pedig a ház déli oldalán volt. A második periódusban észak-déli irányban tájolták a házakat, a kemence a ház dél-nyugati részén, a bejárat pedig a keleti oldalon volt. "Nagyon érdekes, hogy a szél mind a mai napig a nyugati irányból éri a területet, így akár a déli, akár a keleti, de mindenképp szélvédett oldalon volt a bejárat" - hangsúlyozta Terei György.
A XI. kerület új lakóparkjában jelenleg ideiglenes kiállítás mutatja be Kána történetét, de tervezik egy Árpád-kori skanzen létrehozását is.
