Az egykori aquincumi polgárváros területén álló, eredetileg trafóháznak készült épület 2005-ben került múzeumi funkcióba, a vásárlást és átalakítást a Fővárosi Önkormányzat finanszírozta. Ezzel az 1894-ben alapított aquincumi múzeum több mint száz év után télen is látogatható lesz.
Zsidi Paula beszámolt arról, hogy az állandó kiállítás súlypontjában a múzeum két nemzetközi hírű kincse áll: "a helytartói palota, amilyenhez fogható nem sok maradt fenn a Római Birodalomból, és az aquincumi orgona, amely egyedüli a világon a maga teljességében". Ismertetése szerint az orgona különtermet kap, ahol bemutatják az aquincumi zenei életet is.
Zsidi Paula kiemelte, hogy a másik teremben kiemelése után 56 évvel újra egyben lesz látható a helytartói palota mozaikpadlója. Emellett a palotából származó egyéb leleteket, valamint olyan luxustárgyakat állítanak ki, amelyek máshonnan kerültek elő, de "bizton köthetők" a helytartóhoz és köréhez: bronzszobrocskák, üvegedények, márvány borkeverő edények, császárszobor, Fortuna szobra is a bemutatott tárgyak között lesz. Az új kiállítóhely szeptember 15-én és 16-án, az Európai Kulturális Örökségi Napokon várja először a látogatókat. A kiállításhoz az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól nyertek támogatást - jegyezte meg Zsidi Paula.
Havas Zoltán régész a mozaik hányattatott sorsáról elmondta: 1951-ben mentő jellegű feltárásokat végeztek a jövendő hajógyár területén. A palota keleti, reprezentációs szárnyának és északi fürdőtraktusának feltárásakor nyolc helyiség mozaikpadlója került elő, többnyire épségben. A reprezentációs helyiségek fekete-fehér, geometrikus padlói a 2. században készülhettek, míg a fürdőszárny színes és figurális részleteket is tartalmazó mozaikjait a 3. században rakhatták le a római mesterek. Tájékoztatása szerint a nyolc mozaikpadlót szabályos darabokban felszedték, és az aquincumi múzeumban raktározták el. Bemutatásukra helyhiány miatt eddig nem volt lehetőség.
Balázs Miklós mozaikrestaurátor a helyreállítás folyamatáról elmondta, hogy 1951-ben vasbeton tálcákba öntötték a kocka alakúra felszabott mozaikot, s az idők folyamán a táblák erősen rongálódtak. A mozaikmotívum háromötöde maradt fenn, pótlását eredeti technológia alapján készítették el. "Sikerült olyan kőanyagot beszerezni, amely a világossárga kő esetében geológiailag is azonos az eredetivel. A szürke geológiailag ugyan nem azonos, de megjelenésében nagyon hasonlít az eredetihez" - mutatott rá. Balázs Miklós szerint a szakember számára ugyan tökéletesen megkülönböztethető, hogy hol vannak a pótlások, de a mozaik "mégis teljesen egybefüggő képet mutat".
(Múlt-kor/MTI)
