A lakótelepek iránt senki sem maradhat közömbös
A panelek a szocializmus alatt sokaknak egy új élet reményét jelentették, de mi történik ma a lakótelepeken? Temesvári Levente fotóművész kiállítása a Telepen ezt a kérdést boncolgatja.
Vannak, akik kifejezetten büszkék „telepi” származásukra – nekik minden más környezet kevésbé életszagú, és akadnak olyanok is, akiket a panelházak láttán mélységes undor kerít hatalmába, s értetlenül állnak a tény előtt, hogy ezért a betonrengetegért bárki rajongani képes. Az utóbbi években még inkább divatossá vált újra felfedezni a nagybetűs panelt – ebben nagy valószínűséggel szerepet játszott a néhány évvel ezelőtt futó Csernobil sorozat, illetve az, hogy a különféle közösségi oldalakon egyre nagyobb teret követeltek maguknak a posztszocialista országokra jellemző modern építészeti stílust népszerűsítő tartalmak.
A panelház a szocializmus időszakában sokaknak egy új élet reményét jelentette. De mi történik ma a lakótelepeken? És hogyan érzik benne magukat ma a fiatalok, akik ide születtek, s akik számára ez a talpalatnyi hely jelenti a világ közepét?
A korábban a METU-n, most pedig a MOME-n tanuló Temesvári Levente is ezekre a kérdésekre keresi a választ a kamera lencséjén keresztül, miközben saját lakókörnyezetét s benne generációjának tagjait vizsgálja. Hiteles idegenvezetőként invitál meg bennünket a paneltúrára, s kalauzolja körbe a látogatót a telepen (sic!) a rá jellemző hanyag eleganciával.
A kiállítás augusztus 3–6. között látogatható a Telep művészeti galériában (Budapest, Madách Imre út 8.).