A Brit Birodalom erejét demonstrálni hivatott Queen-hajók gondolata a múlt század húszas éveiben született meg. A londoni kormány nagy hiteleket engedélyezett a Cunard hajózási vállalatnak, amely - immár legnagyobb vetélytársával, a White Star Line vállalattal egyesülve - 1934. szeptember 26-án bocsátotta vízre az első fecskét, a minden kényelemmel ellátott Queen Maryt, amely ugyan néhány bruttóregisztertonna híján nem lett a világ legnagyobb hajója, de a leggyorsabb igen: négy nap alatt szelte át az óceánt, s elnyerte a kék szalagot.
A sorban második Queen Elizabeth VI. György király feleségének nevét kapta, s a királyné jelenlétében bocsátották vízre 1938. szeptember 27-én a skóciai Clydebank hajógyárában. A 314 méter hosszú, 36 méter széles és 83673 bruttóregisztertonna vízkiszorítású Queen Elizabeth a világ legnagyobb hajója volt, csak 1996-ban szárnyalta túl a Carnival Destiny. 15 fedélzetén 2285 utas és 1296 főnyi személyzet részére volt hely, a csak 1940-ben beszerelt 200 ezer lóerős turbinák 28,5 csomós (53 km/órás) maximális sebességet tettek lehetővé. A hajó megépítése előtt mintegy 7000 kísérletet végeztek egy víztartályban, a modellek ezalatt ezer mérföldet tettek meg.
A hajó azonban a második világháború kitörése miatt nem állhatott szolgálatba. Előbb szürkére festve New Yorkba menekítették (itt rövid ideig egymás mellett horgonyzott a világ három legnagyobb hajója, a Queen Elizabeth, a Queen Mary és a Normandie), majd csapatszállító hajóvá alakították át. A két "királynő" előbb Sydney és Szuez között közlekedett, az Egyesült Államok hadba lépése után pedig amerikai zászló alatt egy fordulóval 15 ezer, 1942-1945 között összesen 800-800 ezer katonát szállítottak az európai hadszínterekre. (Az admiralitás egy időben komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy a Queen Elizabethet repülőgép-hordozóvá alakítsák át.) A két hajó nagy sebessége révén ki tudta játszani a német tengeralattjárókat, így nem kellett konvojban közlekedniük.
A Queen Elizabeth 1946 végén "szerelt le", utasszállítóként 1946. október 16-án futott ki New York felé. Ezután testvérhajójával együtt hetente ingázott Southampton és New York között, a brit polgári hajózás szimbólumaként, hírességekkel fedélzetén - sebességi rekordot viszont már soha nem döntött.
Az ötvenes évek végére az óceánjárók üzemeltetése - a repülőgépek konkurenciája miatt - veszteségessé vált. Előbb - 1967-ben - a Queen Maryt vonták ki a forgalomból, s a kaliforniai Long Beach kikötőjében szállodát, konferenciaközpontot, házasságkötő termet rendeztek be benne. Sorsát a Queen Elizabeth sem kerülhette el: utoljára 1968. november 5-én szelte át az óceánt, ezután amerikai üzletemberek vették meg azzal az elképzeléssel, hogy testvérhajójához hasonlatosan turista-attrakcióvá alakítják.
A Queen Elizabathet egy floridai kikötőben nyitották meg a nyilvánosság előtt, de a továbbra is veszteséget termelő hajót az év végén a helyi hatóságok a tűzveszély miatt bezáratták. 1970-ben egy hongkongi üzletember, C. Y. Yung tulajdonába került, aki úszó egyetemmé kívánta átalakítani.
A terv azonban szó szerint füstbe ment: a Hongkongban horgonyzó, átépítésre váró Queen Elizabeth (illetve akkor már Seawise University) gyújtogatás áldozata lett. Az egyszerre öt helyen fellobbanó lángok szétolvasztották a szerkezetet, amely a hatalmas mennyiségű tűzoltóvíz miatt elsüllyedt, kiemelt maradványait már csak ócskavasként tudták hasznosítani. Előbb azonban még egyszer a reflektorfénybe került: Az aranypisztolyos férfi című 1974-es James Bond-filmben az óriáshajó roncsa szolgált a brit titkosszolgálat titkos hongkongi főhadiszállásaként.
Utódát, a Queen Elizabeth II-t 1967-ben bocsátották vízre, az ünnepélyes alkalommal II. Erzsébet királynő ugyanazt az arany ollót használta, amelyet anyja 1938-ban. A QE2, amely 1995-ben tette meg ezredik útját, Mike Oldfield brit rockzenészt egy teljes album megírására ihlette. Ezt a hajót 1994-ben egy német gyárba adták be nagyjavításra, de a 30 millió fontot felemésztő rekonstrukció katasztrofálisan sikerült. A javítás utáni első úton az utasok tucatjainak kellett közös helyiségekben aludniuk, mivel a lakosztályok mennyezetei leszakadtak, a vízcsövek eltörtek, a vécék öblítőinek tartalma a használókra zúdult, s mire a hajó New Yorkba ért, olyan állapotba került, hogy az amerikai parti őrség biztonsági okokból jó ideig nem engedte kifutni. A QE2 ma turistákat visz világkörüli utakra.
A világ legnagyobb hajója címért folyó versenyben nehéz igazságot tenni, hiszen különböző szempontok alapján egyszerre többen is maguknak követelik. A teherszállítók közül a Konck Nevis elnevezésű olajszállító magaslik ki, amely 458 méter hosszú, vízkiszorítása pedig 260 851 regisztertonna. Az utasszállítók közül a büszke cím jelenlegi birtokosa a Karib-tengeren szolgálatot teljesítő Freedom of the Seas, amely 339 méter hosszú, vízkiszorítása 160 ezer tonna, a 3634 utas kényelméről 1400 fős személyzet gondoskodik.
(Múlt-kor/MTI)
