A korra, nemre, politikai hovatartozásra, nemi identitásra és fagylaltfajta-preferenciára való tekintet nélküli összeborulás már régóta fémjelzi a fesztiválról kialakult, meglehetősen sztereotíp képet, de a jótékony egymás mellett élésbe nem fér bele, hogy például a Nyugdíjasok Országos Képviselete is sátorhelyet kapjon. Persze ez némileg ellenkezne is a Sziget ars poeticájával: megkülönböztetni ugyan lehet, de csak pozitívan. Az évek múlása pedig a legkevésbé sem minősül pozitív jelenségnek, pláne nem egy olyan helyen, ahol az idősebb korosztály nagy része épp e tény pillanatnyi elfeledését tűzi ki célul maga elé. Azok, akik feltehetőleg újra fiatalnak akarják érezni magukat - vagy egyszerűen csak nem vesznek tudomást az évek szaporodásáról - alkotják a tetovált, bőrszerkós szekciót. Ők leginkább olthatatlan ismerkedési vágyukról és lankadatlan jókedvükről ismerszenek meg, sosem fogynak ki a sztorikból, feltűnőek, mégis hézagmentesen illeszkednek a nagy Sziget-puzzle réseibe.
Tapasztalatom szerint a fesztiválon ők, és kissé szolidabb, de a rockervonalat erősítő társaik fordulnak elő leginkább az idősebb korosztályból. Ez utóbbi kategóriát erősíti a magát csak Cicaként megnevező férfi is, akit az Octopus Összművészeti helyszín egyik félreeső szegletében, a Magyar Nemzeti Galéria workshopja mögött, a földön ülve pillantok meg. Az ősz, borostás arcot egy befont szakáll teszi játékossá, az viszont erősen meglep, hogy kora a hatvanra saccolttal szemben még csak 42. Cica - becenevét általános iskolai tanárnőjétől kapta - a gyulai húskombinát kazánkezelője 40 éves Zoli barátjával érkezett, és leginkább a punk zenékért lelkesednek. Zoli azért hozzáteszi: maga sem érti, de tegnap hajnali 5-ig diszkóban ropta. "Meglássuk, lehet, hogy ma megint ott kötök ki" - mondja mosolyogva. Ők ketten az első Sziget óta minden évben kint vannak, Cica valami furcsa csodának köszönhetően, teljesen spontán módon még az 1993-as Diáksziget-belépőjét is előhúzza. Mindketten fájlalják, hogy a régi haverok az évek során lemorzsolódtak. "Azt mondják, túl öregek, de hát mihez?"- kérdezi Zoli csalódottan. Cicának nincs családja, így könnyebben mozoghat, barátja, Zoli - bár most egyedül jött - kétgyerekes családapa, tervezi is, hogy a nyolcéveset kihozza magával valami csendesebb helyszínre.
A gyerekek kulcsfigurái a Szigetnek, ha úgy tetszik, egy eljövendő fesztiválközönség palántái, emellett az idősebb korosztály számára kapcsolódási pontot is jelentenek a rendezvényhez. Gábor (55), aki 7-8 év körüli kislányával az Octopus Artshopban éppen megfelelő színű nyaklánc után kutat, színházi emberként úgy látja: "bár a Sziget egy nagy büfé, és gáz, hogy idehoznak öreg sztárokat, akik a saját korukban sem voltak progresszívak, mégis érdemes kijönni". Ő a kezdetektől kijár, szakmájába vágóan leginkább a színházi előadásokra kíváncsi, de nagyon élvezi a fiatalokkal való beszélgetést is. A pszichológus Péter (45) szintén a generációk közti gördülékeny együttműködés ékes példája: legalább 15-20 évvel fiatalabb baráti társasággal érkezett. "Csak azt sajnálom, hogy ezek a dolgok nem voltak meg az én fiatalkoromban, de a fiatal barátok révén lehetőség nyílik némi pótlásra"- mondja. Szerinte a Sziget kissé túlnőtte magát, túl sok az inger egyszerre: a több színpad együttes moraján túl pedig - rocker lévén - a Jamiroquai koncertje készítette ki egy kissé az idegrendszerét. (Mit tesznek a fiatal barátok.)
Bár eddig csak férfiakról esett szó, természetesen a hölgyek is kiveszik a részüket a fesztiválozásból. Nem titok, hogy a 40-en túli nők előszeretettel ropják bárhol a végkimerülésig, ezt bizonyítják többek közt a Budapest Bár koncertjén és az útmenti büfékben szenvedélyesen csápoló delikvensek. És ha azt hinnénk, hogy ebben a korban már csak a tánc részegít, tévedünk: egy párocska önfeledten, és láthatóan illuminált állapotban andalog körül egy csocsóasztalt. Akárhogy is, de ez egy más dimenzió, ahol kérdőre vonás hiányában a felnőttek is rosszalkodhatnak megint egy kicsit.
