 |
? Színészként dolgozik az Örkény Színházban és különféle független produkciókban is részt vesz. Szöveget ír, rappel vagy amit éppen kell, ezekkel a munkákkal kitekint a kőszínházból. Mióta ilyen szerteágazó az érdeklődése?
? A főiskola előtt gyerekkori barátom, Galambos Gigor Attila hívott egy amatőr társulatba, a Bodó Viktor vezette Ad Hoc Csoportba. Itt már írtam dalszövegeket vagy hexameterben jelenetet. A főiskolán ezzel ideiglenesen felhagytam. Akkor színészetet tanultam.
? Előtte nem foglalkoztatta ilyesmi?
? A gimnáziumban én is részt vettem előadásokban, de annyira nem érdekelt, hogy színházzal akartam volna foglalkozni. Az Ad Hoc Csoportban jött meg a kedvem.
? A rap is akkoriban kezdte érdekelni?
? Igen, Schönberger Ádámmal találtuk ki. Persze két szemüveges, gyengébb fizikumú fiúként nem a gettóról, a drogokról, a fegyverekről és a prostituáltakról akartunk szólni. Inkább a véleményünket a magunk módján nyomni. Amikor elkezdtük, a rendszerváltás után, már éppen elég élményanyagunk volt. S persze megvolt a személyes tapasztalatom is, ugyanis amolyan térre járó, rosszalkodó, cigiző, ivós kamasz voltam. Akkor kezdtem el igazán élvezni, amikor rájöttem, hogy a műfajban szokásos agresszivitással toljam például a másodfokú egyenlet megoldó-képletének a bizonyítását.
? Hány diák örülne ennek.
? Több tantárgyból is megcsináltunk hasonló számokat, és megfordultunk azokkal néhány iskolákban. Legutóbb, egy nyolcadik kerületi szakközépiskolában érezhetően nem voltak oda értünk. A végén aztán elkérték a mikrofont, és egy kissrác freestyle-ban olyat adott elő, hogy beláttam, sokkal jobban csinálja, mint én, műkedvelőként.
? A rap nem elsősorban muzsika, de érintőlegesen talán mégis. Ezen kívül milyen viszonya van még a zenéhez?
? Autodidakta trombitás vagyok, nagy vágyam lett volna egy hangszeren tényleg jól zenélni. Már finoman is tudok trombitálni, de az még nem az, amit szeretnék. Különös, hogy ami mostanában érdekel, az valamiféleképpen zenés. Inspirál, ha a zeneszerző ugyancsak el akar mozdulni az akadémiai hagyománytól.
 |
? Ezt a színészetéről is elmondhatjuk. Több olyan szerepére emlékszem, ami legalább néhány szituációban a többi szereplőhöz képest kicsit reflektívebben szólt. Ezt a rendezők eleve így kérik?
? A kapott feladataim megoldását többségében rám bízzák, de gyakran nem azért adják a szerepet, mert annyira én vagyok az a figura. Inkább úgy gondolják, hogy meg fogom oldani. A mindenkori kedvencem az Attack szereplője, Zsombi volt, aki egyáltalán nem is szólalt meg. Az a szerep nem szorult véleményezésre. Olyan lehettem, amilyen leginkább vagyok.
? Többféle dologgal foglalkozik, ezért sokat nem is csodálkozunk, hogy egy film nyomán rendez előadást. Mi érdekli ebben?
? Ha nagy szavakat akarok használni, akkor azt mondom, ami az Ad Hoc Csoport mottója volt, ez egy előadásunkba, az I. Erzsébetbe bele is került: keresek egy termet. Ez állandóan érdekel. Ahogy Bodó Viktort is, azt hiszem: rendezett a Katona József Színházban, volt magyar filmsztár, aztán az osztrák és német színházi világban lett jegyzett rendező, közben pedig ott van a Szputnyik Hajózási Társaság és Viselkedéskutató Intézet. És ezzel Lukáts Andor is így van. Már korábban is érdeklődtem a Sanyi és Aranka Színház iránt, de akkor éppen bezártak támogatás híján, amikor aztán újra nyitott, mentem.
? Sok színházcsináló keresi a termet, de magának ez most pontosabban mit jelent?
? Úgy akarok élni, ahogy egyébként élek is: amit keresek ? az Örkényben és máshol ?, abból kis előadásokat akarok csinálni. Ez a hobbim. Nem akarok például pályázni, mert olyan bizonytalansággal, feszültséggel jár, ami nekem nem éri meg.
? Mégis mik ezek a kis előadások?
? Csak közhelyesen tudom mondani: ezek játékok minden kötöttség nélkül. S ha ez érdekli a közönséget is, akkor az jó. Például nagyon könnyen írok dalszövegeket, csak úgy jön belőlem akaratlanul. Ha aztán egy ilyen szöveget koncerten jól elnyomok, az egy érzés. Most éppen élvezem, hogy nemcsak egy-egy számot, hanem egy egész előadásnyi nótát megírhatok.
? A színészet milyen? Jön, vagy erőlködni kell érte?
? Az munkásabb, azért dolgozni kell.
? A többi zenés színházi műfaj is érdekli? Hogy van például az operettel?
? Hamarosan kiderül. Testközelből akkor találkoztam vele, amikor szolnoki gyakorlaton részt vettem a Luxemburg grófjában, ahol Kállai Bori volt a primadonna. Nemsokára Kovács Dániel rendez egy kortárs operettet a Katona József Színházban. Matkó Tamás írja a zenét, Vinnai András a szöveget, én pedig a dalokat. Érdekes lenne ezzel a műfajjal kezdeni valamit, mert bár most poros, a magyar lelkület része.
? Visszatérve a Thelma és Louise-ra, a filmen szól a zene, de elsőre nem az jut az ember eszébe, hogy zenés. Egyáltalán hogy jött a darab ötlete?
? Ahogyan máskor is: a színészekből kiindulva. Volt két színésznő, akikkel dolgozni akartunk, s akkor beugrott ez a film. Nincs semmilyen viszonyom vele, csak láttam gyerekkoromban. Nekik is tetszett az ötlet, de az előadás nem jött össze. Most két operaénekesnővel kezdtünk dolgozni, akiket színházi munkából ismerek.
 |
? Nincs túl sok színházi alapanyag, amelynek színésznők sokszínű szereplői lehetnek. Ez miért érdekel egy fiatal, színházzal sokféleképpen foglalkozó férfit?
? A két lány szellemes, virtuóz és tehetséges, remélem, ezt meg tudja mutatni az előadás is. Egyébként azt hiszem, a nők máshogy értik a világot. Ezt a körülöttem levő színésznők, színházi emberek vetették velem észre, sőt már gyerekként is sok lánybarátom volt. Ezért tartom jelentősnek a Két néni, ha megindult című Örkényes előadást is, mert egyetemesen állítja a közönség elé a nőt. Engem is zavar, hogy ez csak időnként és egzotikumként jelenik meg a színházban. Akkor tudatosult mindez bennem is, amikor egy Arturo Ui előadás utáni közönségtalálkozón megkérdezte valaki Zsótér Sándort: miért nő játssza a főszerepet? Erre ő azt felelte: azért, mert ebben a társulatban pillanatnyilag Kerekes Éva a legalkalmasabb színész erre.
? És nem baj, hogy van ebben valami programszerű? Sokaknak ezért van ellenérzése.
? Nem programként gondolom ezt, hanem gyakorlatként. Egyszerűen észreveszi az ember, hogy amikor férfi játszik nőt, akkor abban már eleve van valami csiklandós. Fordítva pedig a nők mintha ennél többet is ki tudnának bontani a férfiszerepekből. Mindezt persze csak általánosságban mondom. Egy színész ugyanis mindig tudhat valami egyedit, ami független attól, hogy nő vagy férfi.
? Érdekes, sok férfinak hasonló helyzetekben mégsem ilyesmi jut eszébe.
? Nem tudom, hogy van ez, nekem egyszerű élményeim vannak, és ezekből erre jutottam, ami nem kizárólagos, nem program, csak így alakult.
