A Rós Hasána kifejezés szó szerint azt jelenti: az év feje, ezen felül illetik még a Jóm truá (a kürtharsogás napja), a Jóm hádin (az ítélet napja), a Jóm diarichtá (hosszú nap), Jóm hárát olám (a világ születésnapja), a Jóm hákeszen (az eltakarítás napja) névvel is.
A zsidó újév napja (lévén a zsidó naptár luniszoláris, azaz a Hold és Nap szerinti naptár) mindig újholdra esik. Ez a lelki számvetés, az önvizsgálat, az ima időszaka, amikor a Talmud szerint minden élőlény elvonul Isten előtt, aki megítéli őket a következő esztendőre. Mivel a közepesek még kapnak haladékot, hogy megjavítsák magukat, a hithű zsidók e napon visszagondolnak az elmúlt évben elkövetett hibáikra és tévedéseikre, az őket ért kísértésekre. Ugyancsak az újév napján adnak hálát a Mindenhatónak, amiért egész éven át megóvta őket a balszerencsétől és a rossztól.
A zsinagógában áldást mondanak, majd megfújják a sófárt (ez eredetileg kosszarv, amely az Ábrahám által feláldozni kívánt fia helyett kapott kosra emlékeztet). A hagyomány szerint a sófár hangja hallatszott a sínai kinyilatkoztatás alkalmával, ez jelzi majd a Messiás eljövetelét, s az 1967-es arab-izraeli háború idején is a sófár megfújása jelezte Jeruzsálem újraegyesítését.
A Rós Hasánát megelőző hónap már a megtérés jegyében telik, ilyenkor szokás jókívánságokat küldeni és az év közben tett fogadalmakat feloldani. A nap előestéjén fehér ruhákba öltöznek, a zsinagógában is a fehér szín az uralkodó. A zsidó újévi asztalon datolya, gránátalma, tök, csicseriborsó és póréhagyma található, mert ezek a termékeny és gyorsan fejlődő növények a kabbala szerint a szerencse jelképei. Nem hiányozhat a hal sem - fejével együtt -, továbbá a mézes alma, amely kellemes és vidám évet hozhat, s a máskor sós és hosszúkás kalács (barhesz) is kerek és édes.
Rós Hasánát sok helyen olyan tevékenységgel töltik, amit egész évben végezni akarnak, így éjszaka nem alszanak (nehogy elaludják a szerencséjüket), hanem imák és vallásos énekek hangzanak fel. Közép-Európában, így Magyarországon is elterjedt Rós Hasána első napjának délutánján - vagy ha az a nyugalomnapra esik, akkor a következő nap - a Táslich szertartás. A kenyérmorzsát összegyűjtik és beleszórják egy folyóba - így szimbolikusan vízbe vetik a bűneiket, ezáltal tisztán kezdhetik meg az új esztendőt.
Rós Hasána után tíz nappal tartják a legnagyobb zsidó ünnepet, a Jóm Kipúrt. Ezt az időszakot tíz bűnbánó napnak nevezik, amikor minden nap különleges bűnbánó imákat kell mondani, az erre eső szombat a megtérés szombatja. Jóm Kipúr a nagy megbocsátás napja, amikor Isten feljegyzi az élet könyvébe azoknak a zsidóknak a nevét, akik az új esztendőben is élhetnek.
(Múlt-kor/MTI)
