Agnes Denes sokféle műfajban és témában alkot: tudományos rajzok, versek, filozofikus írások, szobrok, kézzel és számítógéppel készített komplex diagramok mind megtalálhatóak a repertoárjában. Bár már korábbi műveivel hírnevet szerzett, a magyar származású művésznőt elsősorban a nemzetközi ökológiai installációi tették világhírűvé. Agnes Denes világszerte körülbelül 600 kiállításon szerepelt, emellett hat könyv szerzője és számos jelentős díj birtokosa is.
A konceptuális művész legismertebb, 1982-es alkotása a Búzamező ? Egy ellentét (Wheatfield ? A Confrontation) címet viseli. Dél-Manhattanben, a későbbi Battery Park City helyén Agnes Denes egy kétholdas területet ültetett be búzával; a háttérben látható volt a Szabadság-szobor, a World Trade Center két tornya és a Wall Street környéke. A művész a természet és a kultúra szembenállását akarta hangsúlyozni az élő, növekvő búzamező és a hatalmas, szögletes épületek ellentétével, valamint rávilágítani a világban elhatalmasodó éhínségre, a rossz gazdálkodásra és földhasználatra. Látványos művével Agnes Denes a Time Magazine hasábjaira került.
A másik, nagyobb volumenű munkája, az 1990-es években készült Fa-hegy ? Egy élő időkapszula (Tree Mountain ? A Living Time Capsule) című szintén szabadtéri projekt volt, amely Finnországban, Ylojärviben látható. A munka középpontját egy kúp alakú, csaknem 400 méter hosszú, 250 méter széles és 33 méter magas domb képezi. A mesterséges domb köré Agnes Denes bonyolult matematikai formában, spirális alakzatban mintegy 11 ezer finn fenyőt ültetett ugyanennyi segítővel, és végül mindegyik fának talált gazdát is, aki gondoskodik a növényről. A művész ezen munkája kitűnő példa arra, hogyan egyesíti a tudományt a művészettel: a fák elrendezésekor az aranymetszés szabályait, valamint a napraforgókban és az ananászokban látható, spirális növekedési mintát követte. E munka jelentőségét az adja, hogy ez volt az első kísérlet mesterséges erdő létrehozására. Az ökoszisztémának csaknem 400 évbe telik újraépítenie önmagát, végül pedig az ember alkotta erdő ismét egy természet alkotta őserdővé válik majd. A művésznőnek ebben a munkájában tehát szintén találkozik a mértani tökéletesség és a természet, melynek földjét használta.
Agnes Denes most a németországi Kasselben, a Documenta 14 című kiállításon szerepel, amely június 10-től szeptember 17-ig várja a látogatókat. Az ötévente megrendezendő, kortárs művészek munkáit felvonultató tárlat a modern művészet dokumentációja. Agnes Denestől az Emberi Vita (Human Argument) című, 1970-es geometrikus-filozofikus rajzait valamint az Élő Piramis (Living Pyramid) című szoborinstallációját láthatják az érdeklődők. A kiállítás kapcsán felkerestük a művésznőt, akivel rövid interjút is készítettünk.
A régi munkái közül az Élő Piramis című tekinthető meg a kiállításon. Mi az üzenete ennek a műnek?
Sok más munka is szerepel a Documentán, de az Élő Piramis az aktuális problémáinkról szól: a menekültválságról, a kiváltságosok és az elnyomottak, a gazdagok és a szegények, a vezetők és az alárendeltek, a hazugságok és az igazságok, az eredmények és a csalódások ellentéteiről. Ez az alkotás jelképezi azoknak a társadalmaknak a törékenységét, melyeknek kultúrája és szabadsága korlátozott; azok összeomlását és újjászületését. Az élet körforgását közvetíti, ahogy megújítja önmagát a földtől a magon át a virágzó növényig, szerkezetének tudományos voltát, valamint ékesszólását, hogy számtalan nyelven képes kommunikálni az egész emberiséggel. A virágok, amelyek ebből a piramisból nőnek, jelképezik a megújulást és a reményt.
A háromszög és a piramis gyakran visszatérő motívum a művészetében. Miért vonzza ez a két forma?
A piramis eszköz az elképzeléseim megvalósításához, arra használom, hogy megjelenítsem a filozófiámat az alkotásaimban. A piramisokkal leginkább a társadalmi szerkezeteket szeretném bemutatni, a vizuális filozófia e formában közvetíti az ökológiai, a társadalmi és a kulturális ügyeket azzal a céllal, hogy válaszoljon az emberiség problémáira, az aggodalmakra és a megoldások keresésére. A piramis képviseli az antik kultúrát, a szilárdságot, az áthatolhatatlanságot, és egyúttal újszerű rálátást biztosít a régi koncepciókra. Gondolkodásra ösztönzi az embereket.
Abban a művészeti irányzatban, amelyet megcélozott, létezik környezet- és földművészet. Melyiket érzi inkább a magáénak?
A földművészet és a környezetművészet két különböző dolog. Sokan azt mondják, hogy a földművészet (land art) olyan alkotók sajátja, akiknek több helyre van szükségük, mint amennyit a műtermük kínál. Az én alkotásaim a környezeti, az ökológiai aggodalmakkal és az emberiség jövőjével foglalkoznak. Úttörő vagyok az ökológiai művészeti mozgalomban, amely mára világszerte terjedőben van, szükség is van rá.
Mennyi időbe telik egy ilyen munkát létrehozni? Vannak segítői?
Egy ilyen alkotás elkészítése több évbe is beletelhet. Általában egyedül dolgozom, de szeretek együttműködni tehetséges emberekkel és szakemberekkel is.
Mi volt az első munkája a környezetművészetben?
A Rizs/Fa/Temetés időkapszulával (Rice/Tree/Burial with Time Capsule) című, három részből álló munka, amelyet 1968-ban készítettem el először, majd 1978?79-ben az Artpark (egy New York-i rendezvényhelyszín-a szerk.) meghívott, hogy nagyobb léptékben is valósítsam meg a munkát. Az első verzióban Sullivan Countyban rizzsel beültettem egy földterületet, amely az ?életet? jelképezte. Másodszorra fákat láncoltam össze a szomszédos szakrális indián temetkezési helyen, ahol az indiánokat lemészárolták. Az erdő fáinak összeláncolásával a ?halált? és az életbe való beavatkozást szerettem volna érzékeltetni: a fák finoman meghajolnak a láncokkal úgy, hogy azok nem bántják őket. A harmadik részben egy időkapszulát helyeztem a földbe, benne a haiku verseimmel és a filozófiai írásaimmal, melyet ezer év múlva, 2979-ben nyitnak majd fel.
Magyarországon született. Mikor és milyen célból járt utoljára itthon?
Volt egy nagy retrospektív kiállításom a Ludwig Múzeumban 2011-ben, ennek kapcsán tértem vissza Budapestre. Kaptam egy nagyon szép díjat, ezzel is megerősítettük a Magyarország és az Egyesült Államok közötti kapcsolatot.
Hogyan reagál a közönség a művészetére? Hatással van rájuk?
Többen írták vagy mondták, hogy a munkám megváltoztatta az életüket és azt, ahogyan a világot látták. Érdekesnek találom, hogy bár a munkám mélyen gyökerezik a tudományban, a technológiában és a filozófiában, sokan mondják, hogy spirituális jelentése is van, világosság, amely különbözik attól, ahogyan az emberek általában látják a dolgokat.
Ki vagy mi inspirálta önt leginkább?
Az emberiség jövőbeli jólétének reménye van rám a legnagyobb hatással. Hiszem, hogy van valami, ami nálunk hatalmasabb, és ezt általában a természetben érzem. Ebben egyetértek Einsteinnel, aki hasonlóképpen vélekedett.
Agnes Denesnek az interjúban is említett, 1968-as Rizs/Fa/Temetés című műve az első ökológiai alkotásnak számít az amerikai művészetben. Még az 1982-es Búzamező című munkájának készítésekor is ismeretlen volt a fenntartható fejlődés fogalma. Ő azonban már 1968-ban használta az ?öko-logika? fogalmát, majd 1969-ben párosították először az ökológiát a művészettel Hans Haacke konceptuális művész egyik munkájával kapcsolatban. Agnes Denes Rizs/Fa/Temetés című alkotásáról Peter Selz művészettörténész, kurátor 1992-ben a következőket írta: ?Valószínűleg az első helyspecifikus mű, melynek a környezettel, az ökológiával kapcsolatos mondanivalója van.?
?A szenvedélyem a természet és az emberi értelem keveredésének játéka, az ellentétes erők kutatása, ahogy harmóniában játszanak és létrehozzák azt az erős paradoxont, amely uralja a formáját és megadja a lényegét, az erejét ennek a művészetnek? ? foglalta össze ars poeticáját a Leonardo Da Vincivel is olykor párhuzamba állított művésznő A piramisok birodalmában (In The Realm of Pyramids) című tanulmányában.
Agnes Denes teljes életműve és munkássága honlapján, a www.agnesdenesstudio.com oldalon tekinthető meg.
Révy Orsolya
Képek forrása: www.agnesdenesstudio.com
