A kisfiú, Marcika perdül, fordul, fehér hajú úr követi, kézfogásától összeroppannak a csontjaim. Kálmán Imre ő, a palota gondnoka, kertésze, szerelője, idegenvezetője, levéltárosa, pincemestere, harangozója, régésze, ciszternapucolója. Kerül két másik vendég is, így négyen indulunk a nagy kalandra. Kerül ismertető is az irodáról, igaz csak stencil, de legalább van. Vélem, azt is ő másolta, írta egy ismertető alapján. "Tessék mindenhez hozzányúlni! Attól nem fogy el. Kérem, ne siessenek, maradjanak sokáig", esdekel, majd nekiindul a pincének. Botorkálunk a sötétben: "Megvan mindennek a koreográfiája!" Lépcsőfokonként úgy öt fokot hűl a levegő, lent hideg és derengő fény fogad. Hatalmas sziklameredély vezet a mélybe: a menekülőút. A patak alatt vezetett ki az erdőbe. Volt egy másik is, az a templomba vitt. Beomolva, betemetve félig: "Talán feltárják" reménykedik. Hatalmas, nehéz asztalok, emberesek, Mátyás királyosak, két óriási szőlőprés, gyönyörű boltozatú pince hordókkal, kóstolót is kapunk a karcos vörösborból.
A kis, Fertő menti község a török időkben a győri püspökök menedékhelye volt, később nyári rezidenciája 1945-ig. Akkor ebek harmincadjára került, története a szokásos: volt óvoda, iskola, a kápolnában műtrágyát tároltak, le is marta a falakat, később teherautót szereltek össze benne. Amit az a rendszer meghagyott, ez szétlopta: tíz éve restaurálni vivendő felpakoltak csillárt, bútort, aztán nosza át a határon. Árválkodik pár újonnan beszerzett holmi, megvannak a mesés, régi cserépkályhák, azokat nem lehet csak úgy felpakolni. A freskók is megvannak többnyire, csak egy szoba van lemeszelve. Parkettarakó mesterek tudását mutatja a bámulatos aljzat hol szép, hol csúf állapotban. A 2001-es földrengés rátette az i-re a pontot, megrepesztett pár olyan falat is, amelyek megúszták a püspök valamikori dolgozószobájának erkéllyé alakításakor történt statikai károkat. Van barokk, copf és rokokó, van rizalit és rocaille, fonatok és meseszép mészkő stukkó, de van aranyfüstös is. Van halottaiból újjáélesztett kert, a dzsungelt Kálmán Imre két kezével irtotta. Van enyészet és feltámadás, a restaurálás nyomai, csak pénz nincs. Látogató egyre több akad, terjed a híre, hogy felébredt Csipkerózsika-álmából az egyetlen Fertő-tavi egyházi műemlék, hogy egy fanatikus lelkes megmozgat mindent, hogy legyen pénz, kiállítás, koncert, látogató. Marcika közben felmosta a kápolnát, Kálmán Imre kinyittatja velem a hatalmas kulccsal: "Ugye könnyen megy? Magam olajoztam", ragyog. Elmesélte már az összes freskó történetét, megpihenünk az udvaron. Császárfa vet árnyékot a gyönyörű térre: "Magam nyesettem meg". Gólya áll féllábon a császárfa fölött, fészke a palota kéményén. A kép majdnem giccses. Kézroppantás józanít ki. Indulok.
