Testcsere a (virtuális) valóságban

Lehetséges-e belebújni létező személyek digitális testébe? Kelthet-e valós érzéki tapasztalatot a VR-szemüvegen keresztüli nem- és identitásváltás? Milyen morális és pszichés következményei lehetnek a szimulációs játéknak? És végül: mi történik akkor, ha mindezzel az eredeti test tulajdonosa is szembesül?

A Trafó Kortárs Művészetek Háza péntek esti e-Néző sorozatában továbbra is olyan produkciók láthatók, melyek kifejezetten online médiumra készültek, vagy ott alakultak újra. Simon Senn svájci vizuális művész Be Arielle F című produkciója azonban nemcsak emiatt különleges, hanem mert eleve a virtuális és a való világ közötti kapcsolódást, határátlépést kutatja. Az alkotó egy női avatar testébe bújva a technológia, az ábrázolás, a nemi identitás és a törvénykezés összefonódásait tárja fel livestream előadás formájában, amihez kérdéseivel a közönség is kapcsolódhat.

A
Genfben élő művészt a saját története inspirálta. 12 dollárért vásárolt egy női
testet, egy valós személy digitális lenyomatát. „Más projekteken dolgoztam
éppen, mozgáskövető rendszerekkel kísérleteztem. Ezeknek az a lényege, hogy a
testünkre helyezett érzékelők miatt egy avatar tökéletesen le tudja képezni a
mozgásunkat. Én kifejezetten a virtuális valósággal foglalkoztam, amikor
teljesen belebújunk egy ilyen avatar bőrébe. Nem nagyon ismertem ki magam ebben
a technológiában, így kezdésként szükségem volt egy avatarra. Keresgéltem az
erre szakosodott online boltok között, és rögtön az első, amit találtam, valódi
emberek 3D szkennjeit árulja” – mesélte Simon Senn egy interjúban, melyet a
budapesti online bemutató kapcsán adott.

A
VR-szimuláció hatására érzéki módon tapasztalta meg az identitás- és nemcsere
állapotát, ami felkeltette érdeklődését a modell iránt, akinek másolatát a
saját tudtán kívül értékesítették. Sikerült felkutatnia a nőt, és végül közösen
hozták létre az előadást. Arielle maga is szerepel a produkcióban, a nézők tőle
is kérdezhetnek a végén.

Mivel minden élőben megy, a Be Arielle F-et csak valós időben lehet megtekinteni, limitált nézőszámmal, Zoom-felületen keresztül. A Trafó két időpontot hirdet március 5-én, 19 és 21 órától. A francia és angol nyelvű előadást magyar és angol nyelven feliratozzák, illetve a beszélgetést tolmácsolják. 14 éven aluliaknak nem ajánlott.

Nyitókép forrása: Trafó Kortárs Művészetek Háza