Testvér-game - BROTHERS

Számtanból is fel kell készülni Fehér Ferenc új előadására, mert nehéz eldönteni, hogy négy féltestvér vagy inkább négy negyed-testvér összegéből jön-e ki az egész szám. Vagy esetleg egy négyismeretlenes egyenlettel állunk-e szemben. Egy bizonyos: négy szereplő, négy szigorú humorral megáldott férfi lép a színpadra, akik viszonyukat tekintve bizalmas, baráti-testvéri viszonyban állnak. Kapcsolatukba belefér némi kakaskodás, rivalizálás, egymásnak keresztbe tevés, de nem vérre menően, csak amennyire a barátság/rokonság engedi ? kizárólag léleknemesítő céllal. A fiúk, Ákos, Balázs, Feri és Gyuri, jól alakítják önmagukat és önmaguk elrajzolt változatát. A jelenetek gyakorta, még a mozgás absztraktsága mellett is  meglehetősen életszagúak ? például a zuhanyzóban való izomfitogtatás pillanatai, a banán fegyverként való játékos használata, mind a fiatal férfiak nők számára láthatatlan, titkos mindennapi baráti kötekedéseiről "rántják le a leplet".

A Brothersben izgalmas, újszerű dramaturgiai megoldásnak lehetünk tanúi. Fehér Ferenc nem kreál valahonnan valahová tartó történetet. A darab első és utolsó jelenete teljesen megegyezik; a záró sor után olyan érzésünk van, hogy egy periodikusan ismétlődő valóság egyik verzióját láttuk. A körforgás mindig versenyfutással kezdődik és azzal is ér véget, ám e vég valójában már az új játszmasorozat, játék vagy film ? kinek mi tetszik ? kezdete. Mivel szakértőt nem kért fel a librettó megalkotásához, a koreográfust kiemelt dicséret illeti e remek, folytonos balanszban tartott jelenetkezelésért és egy egészen eredeti megoldásért. A jelenetek laza váza néhány ötletes kapaszkodó által ugyanis olyan, mintha számítógépes játék folyamatát követné. A kezdő jelenetben a négy férfi a színpad bal oldaláról a jobb felé fut elaprózott, felgyorsított lépésekkel az éles utcafényben ? ez a ?játékosválasztás? momentuma. Ezután jönnek a különböző játékszintek, ahol a szereplők más és más formában küzdenek meg egymással. Ha az elején választottunk játékost, akkor tovább követhetjük, vajon nyerni fog-e? De győztes nincs, a szereplők végig megmaradnak teljesen egyenértékűnek ? mindegyik csatát más nyeri ? végül a körbepofozásból döntetlen alakul ki és a játék újra kezdődik. Más szemszögből nézve akár egy cowboy-film forgatását is beleláthatjuk a jelenetek textúrájába. A szereplők harcai, a banán-párbaj, egy gyártásvezető ?Rolling!" felszólítása utalhat minderre, de az ajánlóból kiolvasva e szó inkább csak a darab létrejöttének állít kis emléket: az összes táncos részt vett Brad Pitt filmjének magyarországi forgatásán és a jelenetek java része is a forgatási szünetekben készült.

Fehér Ferenc és Tr. Szabó György

A Brothers formanyelve emellett próbatermi ötletelésekről árulkodik. Valószínűleg a négy alkotó ? Fehér Ferenc, Dózsa Ákos, Szitás Balázs, Tr. Szabó György ? is jól szórakozott, amíg Fehér irányításával kimunkálta a végleges változatot. E jókedvű műhelymunka köszön vissza a gegekben nem szűkölködő produkcióban. Néha látni tréning-feladatokból kialakult mozgássorokat, de rendkívül kreatív mozdulatkombinációkra is felfigyelhetünk.

Tán szokatlanul hangzik, de úgy tűnik, Fehér Ferenc ?ildomosságból? nem tekintett el a színpadi meztelenség alkalmazásától. Színi öltözését ugyanis semmi nem indokolja, hacsak nem a trend elhagyásától, a műfaj elvárásától való félelme. Valójában e darab nem kívánja meg a pőre test látványát, de szerencsére üres látványelemnél erősebbre sikerül mindkét meztelen megvillanás.

A jelmezek jól idomulnak a darab világához: Simon Judit zakókkal, csípőre tekert fehér törülközőkkel képes uniformizálni a szereplőket, amikor az adott jelenet ezt kívánja, máskor finoman érzékelteti a szubjektumot egy mintás pólóval, vagy kámzsagalléros felsővel. Bánki Gabi fénytervező is pontosan tudja, mit akar láttatni: nincsenek átgondolatlan vagy pontatlan fények a darabban, nem színezi túl a színpadot, azt emeli ki, amit igazán fontos.

A Brothers jó színvonalú, könnyed, kortárs produkció. Az előadók mind nagyszerű munkát végeznek benne ? egyszerre összetartozók és önálló egyéniségek. Fehér Ferenc pedig ismét jól vizsgázik koreográfusként, zeneszerzőként és dramaturgként egyaránt. Összetéveszthetetlen stílusa azonban kicsit eltűnni látszik ? amint szocializálódik és közelít a kortárs tánc általános elvárásaihoz, azzal együtt sajnos veszít erejéből egyedülálló, ösztönös stílusa.