A kereskedelmi csatorna által két estén, fő műsoridőben sugárzott film az 1989 utolsó hónapjaiban történteket egészen november 9-ig, a berlini fal lebontásáig idézte fel. A központi szálat egy NDK-ban élő család, s mindenekelőtt az édesanya, Katja Schell viszontagságai jelentették. Külön érdekesség, hogy az élettársa és gyermekének apja után Nyugatra szökni próbáló, de a keletnémet hatóságok kezére került, s a Stasi által lelkileg és fizikailag egyaránt könyörtelenül megkínzott Katját az a ma 38 esztendős Anja Kling játssza, aki annak idején 19 évesen az NDK-beli Potsdamból nővérével együtt menekült Nyugat-Berlinbe, mégpedig öt nappal a fal leomlása előtt.
Katja élettársa - akit a filmben az ugyancsak neves Hans-Werner Mayer alakít - már jóval korábban Berlin nyugati felébe szökött át, ahol egy helyi televíziónál kapott állást. S attól kezdve nem tett mást, mint hogy igyekezett leleplezni az NDK-s önkényuralmat, s megszervezni Katja és fia menekülését. A kisfiú az édesanya sikertelen menekülési kísérlete során a szerencsének köszönhetően Magyarországon keresztül átjut Ausztriába, ahonnan végül apjánál, Nyugat-Berlinben köt ki. Katja Schell azonban szörnyű hónapokat él át a Stasi börtönében.
Közben - egy másik szálon - két ellenzéki keletnémet fiatal a kamera segítségével igyekszik leleplezni az NDK-ban zajló kegyetlenkedéseket, a másként gondolkodókkal, illetve a tüntetőkkel szembeni brutális fellépéseket. Az általuk készített filmeket életük kockáztatásával juttatják el Katja férjének, s azokat a nyugatnémet televízióban rögtön levetítik.
A SAT-1 televízió filmje megdöbbentő hitelességgel, eredeti kép- és hangfelvételekkel ábrázolja a kommunista állam utolsó hónapjait. Hátborzongató az 1989 október 9-i, több mint 120 ezres lipcsei tüntetés felidézése: a diktatúra ellen tiltakozó tömeg feltartóztathatatlanul menetelt előre, s mind hangosabban a "Mi vagyunk a nép" (Wir sind das Volk) jelszót skandálta. Közben a kelet-berlini pártközpont egyik szobájában a csak hátulról látszó akkori államfő és pártvezér, Erich Honecker csupán azt hajtogatja: "Mit mondanak? Nem hallok semmit..." Majd néhány nap múlva - október 18-án - elhangzik nyilatkozata, amelyben betegségére hivatkozva Egon Krenz javára lemond a hatalomról. Újra látni a képernyőn Günter Schabowskit, amint november 9-én a televízióban is beolvassa az NDK polgárainak külföldi kiutazását engedélyező, s a berlini fal éjszakai lebontását kiváltó nyilatkozatát. Miközben Katját a Stasi börtönében szinte az utolsó pillanatig szörnyű terrornak vetik alá.
A film - akárcsak az akkori események sora - pozitívan zárul. A meghurcolt család tagjai egymásra találnak, a bátor filmesek már Nyugat-Berlinben ünnepelnek, ahová hömpölyögnek a boldog keletnémetek százezrei.
Németországban az elmúlt időszakban számtalan film készült az egykori NDK-ról, az ottani szenvedésekről, a leírhatatlan emberi tragédiákról, illetve helytállásokról. A sort még mindig a 2007-es Oscar-díjas, a Stasi tevékenységét bemutató "A mások élete" (Das Leben der Anderen) vezeti, amelyet nagy sikerrel mutattak be a világ számos országának filmszínházaiban. Az utóbbi időben azonban a mozi helyett a televízió kezdte kisajátítani a témát, a ZDF televízió filmje, "A Checkpoint Charlie asszonya" (Die Frau von Checkpoint Charlie) például óriási visszhangot - s elismerést - váltott ki. Az első értékelések szerint a "Mi vagyunk a nép" azonban még ezen is túltett, mindenekelőtt a tragikus és történelmi események hiteles felidézésével. Mintegy jelezve azt is, hogy az NDK-s múlt - 18 évvel a német egység helyreállítása után - még mindig számos feldolgozatlan témát tartogat.
