Tüdőbaj okozhatta Raffaello Sanzio (1483-1520) reneszánsz olasz festő halálát – derült ki egy új tanulmányból. Eszerint a művész eltitkolta orvosai elől, hogy a hideg márciusi éjszakákon rendszeresen kijárt a szeretőihez, a szakemberek emiatt pedig félrediagnosztizálták a lázas mestert.

Népszerű elképzelés, hogy a reneszánsz művész halálát szifilisz okozta 1520-ban, miután túl sok nővel volt kapcsolata, ám a szakértők egyetértenek abban, hogy a haláláért valójában egy fertőzés a felelős.

Michele Augusto, a Milánó-Bicocca Egyetem szakembere szerint a lázas Raffaellóhoz maga a pápa küldte el Róma legkiválóbb orvosait, rettegve, hogy elveszíti a felbecsülhetetlen értékű művészt.

Giorgio Vasari olasz festő, író és történész 1550-ben megjelent, a korabeli művészek életéről szóló könyve szerint azonban Raffaello nem számolt be orvosainak „a rendszeres éjszakai kiruccanásairól” a szeretőihez. „Abban az időben sokkal, sokkal hidegebb volt még márciusban és nagyon valószínű, hogy Raffaello tüdőgyulladást kapott” – mondta Riva.

 Az orvosok vértöbblet okozta lázat diagnosztizáltak a festőnél, akit végül halálosan legyengített a bemetszések vagy piócák révén végzett véreztetés.

 „Az orvosok akkoriban tisztában voltak a fertőző betegségek kezelésekor alkalmazott véreztetés veszélyeivel, ám ez esetben hibás információk alapján jártak el” – mondta Riva, aki az egyetem más kutatóival közösen készítette a tanulmányt.

 „Az alapján, amit tudunk, azt mondhatjuk, hogy Raffaello halálát a mostani koronavírushoz nagyon hasonló tüdőbaj okozta” – mondta Riva.

A Raffaello halálával kapcsolatos korabeli beszámolók szerint a festő 15 napig küzdött a kórral, és elegendő ereje volt ahhoz, hogy elrendezze ügyeit, meggyónja bűneit és feladják neki az utolsó kenetet. A beszámolók magas és folyamatos lázzal járó akut betegségről írnak.

A tanulmány szerint „egy nem sokkal azelőtt elkapott, nemi úton terjedő fertőzéssel, így kankóval vagy szifilisszel nem magyarázható a lappangási időszak. A vírusos hepatitisz akut jelentkezése kizárható a sárgaság és a májelégtelenség egyéb jelei nélkül. Rómában pedig nem jelentettek hastífusz- vagy pestisjárványt abban az időben”.

Raffaello, akit Michelangelo és Leonardo da Vinci mellett a reneszánsz egyik legnagyobb mestereként tart számon a művészettörténet, mindössze 37 évesen hunyt el 1520 áprilisában Rómában. A Vatikánban tartották nagyszabású búcsúztatóját, és a római Pantheonban helyezték örök nyugalomra, ahol egész évben egy szál vörös rózsa díszíti a sírját.

Korai halála ellenére Raffaello számos nagy hatású művet készített, többségüket a Vatikánban, amelynek múzeumaiban számos termet díszítenek a freskói.