Járt már korábban Magyarországon?
Öt évvel ezelőtt már jártam itt: öt hónapon keresztül dolgoztam a Fővárosi Nagycirkuszban. Szerencsés vagyok, hogy újra meghívtak. Ismét öt hónapig maradok, és ha lejár a szerződés, akkor utazok vissza Olaszországba a tigrisekkel a központi helyünkre, ahonnan majd továbbmegyünk egy másik országba.
Mikor kezdett el a műsorban szereplő tigrisekkel foglalkozni?
Már a szüleik is velünk dolgoztak, úgyhogy egészen a születésüktől fogva. Az első lépés mindig az, hogy megalapozzuk a kapcsolatot az állatokkal: már az első naptól kezdve látnak és hallanak minket, elkezdenek velünk megismerkedni. Kezdetben csak játszunk velünk, majd ahogy növekednek és elérik a 9-11 hónapos kort, elkezdjük az idomítást, de csak lassan, fokozatosan. Két éves korukban tovább haladunk a tanításukkal, és ha elérik a hároméves kort, bekerülnek a produkcióba.
Az előadásban a fehér tigris egyedül szerepel, mielőtt a többi tigris színre lépne. Van ennek valami különösebb oka? Más, mint a többi tigris?
Ennek egyszerűen az az oka, hogy szerettük volna, ha ő különleges figyelmet kap, és így jobban megmarad az emberek emlékezetében. Hogy különbözik-e, arra azt tudom mondani, hogy minden állat teljesen külön egyéniség. Nincs két egyforma, olyanok, mint az emberek. Ha egyformák lennének, az lényegesen leegyszerűsítené a munkánkat, de pont ez benne a kihívás.
És mi a helyzet a nőstényekkel és hímekkel? Van különbség a mentalitásukban?
Általánosságban véve nem igazán. A nőstények gyorsabbak, mint a hímek, és jobban megy nekik, ha a hátsó lábukon sétálnak. Más trükköknél viszont a nyugodtabb hímek vannak előnyben.
Mi a legnehezebb része a tigrisek idomításának?
Nem tudnék egy konkrét részt kiemelni. Mindig az adott állattól függ, hogy melyek a nehezebb pontok. A legnagyobb kihívás talán az, amikor összeengedünk minden tigrist, mert soha nem lehet tudni pontosan, hogyan viselkednek majd egymással.
Mi a teendő a tigrisekkel a show előtt és után?
Igazából nincs olyan, hogy show előtt és után, mert az egész napot az állatokkal töltjük, mindig ott vagyunk körülöttük, hiszen szükségük van ránk. A lakókocsim a tigrisek helye előtt áll, így bármikor láthatom őket, ha kinyitom az ajtót. A munkánk alapja a szoros kapcsolat az állatainkkal, olyan, mintha családtagok lennének.
Hogy telik el egy átlagos nap velük?
Minden nap nyolckor indul, ekkor nyitjuk ki a ketrecüket, amit este bezárunk, hogy jól aludjanak, és nehogy megfázzanak. Reggel megitatjuk őket és kitakarítjuk a ketrecet. Nagyon fontos, hogy mindig tisztaság legyen körülöttük. Ezért este megint kitakarítjuk a ketrecet, és ekkor etetjük meg őket. Gyakorlatilag folyamatosan van valami tennivaló körülöttük.
Milyen nyelven szól a tigrisekhez?
Van egy külön, az állatok számára fenntartott nyelvem. Német vagyok, ezért sok német szót használok, de ugyanígy angolt, franciát és olaszt is. Az elmúlt évek során kifejlesztettem a saját nyelvem, ami minden idomárnál más és más.
Például miket mond nekik?
A legtöbbször természetesen a nevüket. Amikor hívom őket, németül szólok, és azt mondom, hogy ?komm hier.? Ha azt szeretném, hogy elmenjenek, franciául mondom, hogy ?partir?. Ha azt szeretném, hogy lefeküdjenek, angolul szólok, hogy ?lie down?, és ha azt akarom, hogy rám figyeljenek, a német ?aufpassen? szót használom. Olyan, mintha egy külön nyelvet beszélnék.
Milyen állatokkal dolgozott még a tigriseken kívül?
A karrierem során már rengeteg állathoz volt szerencsém, köztük ló, teve, zsiráf, elefánt, orrszarvú.
Mit csinált az orrszarvú a fellépés során?
Németországban és Olaszországban idomítottuk, aztán Amerikában léptünk föl vele. Nagyon különleges szám volt, különleges állatokkal, hiszen az orrszarvú hátán egy fekete párduc ült. Számomra fontos, hogy különböző állatokkal dolgozhassak, kihívás számomra, hogy ilyen sok területen kipróbálhatom magam.
Mi volt az első állat, amivel valaha dolgozott?
Egy póniló. A szüleim is cirkuszban dolgoztak, ebbe a világba születtem bele. Mindig pónik között voltam, és már gyerekkoromban megtanultam, hogyan kell bánni az állatokkal. A póni után jöttek a lovak, aztán sorra a többi állat, legutóbb a tigrisek.
Akkor mondhatjuk, hogy a tigrisidomítás tulajdonképpen a szakma csúcsa?
Az biztos, hogy az egyik legnehezebb produkció, hiszen veszélyes is. Igaz, hogy az állatok egész életükben velünk vannak, de akkor is tigrisek maradnak. Az a tíz perc, mit a ketrecben töltünk velük az előadáson, óriási koncentrációt igényel. Nem szabad hibázni. Mivel együtt élünk velük, tisztában vagyunk vele, hogy éppen milyen a hangulatuk és a kedvük. Ezt sok minden befolyásolja, például az időjárás változásai is. De a tigrisek a háttérben lévő közönség mozgásaira is reagálnak, úgyhogy folyamatosan ébernek kell lenni.
Soha nem érzett félelmet?
Nem, soha. Az állatok megérzik a félelmet. Nagyon tisztelem őket és mindig óvatosan bánok velük, de nem félek. Ha félnék, abba is hagyhatnám a munkát!
Fotó: Csákvári Zsigmond
