Tihanyi Lajos-életmű-kiállítás nyílik a Nemzeti Galériában

Kettős évfordulót ünneplünk az életmű-kiállítással: Tihanyi Lajos születésének 140., míg művészi hagyatéka hazaérkezésének 50. évfordulóját – hangsúlyozta Vigh Annamária, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese a kiállítás november 19-i sajtóbejárásán.

Vigh Annamária szerint Tihanyi Lajos életpályája, művészi személyisége tragikusan szomorú, de egyben szeretni való. Tihanyi Lajos a századfordulós polgári Budapest miliőjében nőtt fel, apja a Rákóczi úti Balaton Kávéház tulajdonosa volt. Tizenegy éves korában agyhártyagyulladás következtében elvesztette hallását. Süketsége miatt hangja eltorzult, nehezen beszélt, szájról olvasott. De süketen is könyvekből megtanult franciául, angolul és németül. Akadémiai iskolákat nem végzett, sajátos festői és rajzstílusát – helyzetéből adódóan – a világhoz viszonyuló egyéni látásmódja alakította – mutatott rá Vigh Annamária.

Fiatalon járt Nagybányán, festőkkel, írókkal barátkozott, a korszak értelmiségi köreiben mozgott. Szoros kapcsolatban állt a Nyugat íróival, Ady Endrével baráti viszonyt ápolt. 1919 telén emigrált, és soha nem tért vissza Magyarországra – tette hozzá a főigazgató-helyettes.

Élt Bécsben, Berlinben, Párizsban és rövid időt töltött New Yorkban is. 1921-ben kamarakiállítása nyílt Berlinben, ott ismerte meg a Brassóból érkezett festőhallgatót, Halász Gyulát, a későbbi Brassaït, akivel elválaszthatatlan barátok lettek. A harmincas években visszaköltözött a francia fővárosba, ahol haláláig élt és alkotott. A francia művészvilág hamar befogadta, Jean Cocteau-val, valamint Tristan Tzarával is kapcsolatban állt.

Vigh Annamária ismertetése szerint Tihanyi Lajos művészetét a hazai közönség az 1970-es évekig szinte csak fekete-fehér reprodukciókról ismerte. A művész 53 éves korában bekövetkezett halála után az életmű legnagyobb részét franciaországi barátai őrizték meg a második világháború alatt, majd a magyar államnak adományozták. Hagyatéka ötvenöt évvel ezelőtt kalandos úton került Párizsból az MNG gyűjteményébe – tette hozzá Vigh Annamária.

Gergely Mariann művészettörténész, a kiállítás kurátora szerint Tihanyi Lajos festői tehetségét önerőből bontakoztatta ki, és gazdag, tartalmas életművet hagyott maga után. A február 15-ig nyitva tartó, nagyszabású kiállítás kronologikus sorrendben mutatja be életművét.

A tárlat első szekciója a festői életpálya Magyarországhoz kötődő első évtizedét mutatja be. A Nagybányán festett tájképek és csendéletek mellett Tihanyi Lajos korai párizsi utazásainak a képeit, a Nyolcak festőtársasággal kiállított műveit, valamint a magyar értelmiségiekről alkotott munkáit láthatja a közönség.

A második egység Tihanyi Lajos bécsi és berlini időszakával foglalkozik. Bécsben elsősorban portrékat rajzolt, majd 1920-ban költözött Berlinbe, ahol már a kubizmus, a konstruktivizmus és az expresszionizmus hatásai jelennek meg az alkotásokban. Ott olyan remekműveket hozott létre, mint a Nagy önarckép intérieur (Ablaknál álló férfi) vagy az Ethy-portré.

A kiállítás következő két szekciója a párizsi éveket mutatja be. Tihanyi a Montparnasse ismert alakjaként a párizsi művészeti élet neves személyiségeit rajzolta le. 1925-ben önálló kiállítása nyílt, és a francia fővárosban összebarátkozott André Kertésszel, a kiállításon több André Kertész által készített fotó is látható – tette hozzá a kurátor. Tihanyi Lajos egy ideig New Yorkban is élt, de az amerikai kitérő nem hozta meg számára az áttörést, ezért 1930-ban visszatért Párizsba. A francia fővárosban töltött utolsó nyolc évében már nonfiguratív, színes absztrakt képeket festett.

A nagyszabású bemutató minden korábbinál teljesebb képet ad Tihanyi Lajos utolsó alkotói korszakáról, a kiállításban külön egység foglalkozik a hagyaték hazatérésével – mondta Gergely Mariann.