A Balázs Béláról elnevezett díjat általában filmesek kapják.
Érdekes, a színházi szakma részéről nem egyszer az a kritika ért, hogy filmes vagyok, míg a filmes szakma színházi szakemberként könyvelt el. A Balázs Béla-díj megerősít abban, hogy jó úton járok, hiszen 28 éves korom óta számtalan forgatókönyvet, sorozatot volt alkalmam írni.
A történelem iránti érdeklődése a kezdetektől befolyásolta a munkáit?
Gyerekkorom óta szenvedélyem a magyar történelem, mélyen foglalkoztat, a különböző korok problémája nem hagy nyugodni. A tanulságos és máig érvényes szabályrendszer alapján működő történelem újbóli átélése a vesszőparipám. A múlt feltárása rengeteg érdekességet és izgalmat tartogat számomra íróként.
Ön szerint a magyar jellemet meghatározza a történelme?
Természetesen. Egy korszak történelme nem egyszer egy-egy karizmatikus figurán keresztül nyilvánul meg. Kiemelkedő személyiségei valóságos médiumok, ez Szent Istvántól Szent Lászlón át Orbán Viktorig így van. Úgy vélem, őket a nagybetűs történelem választotta ki. Azért is érdemes írni róluk, mert örök emberi törvényeket hordoznak magukban.
A jelenkort a kis- vagy a nagyemberek időszakának gondolja?
Attól tartok, hogy egyiknek sem. A jelenben érvényes értékrendszert érintő véleményem jól összefoglalja Márai egyik gondolata, mely szerint volt egy korszak, amiért érdemes volt élni és meghalni. Nos, a mostaniról nyugodt szívvel nem állítanám, hogy érdemes lenne. Nehezen azonosulok vele, mert nem igazán illeszkedik az általam képviselt értékrendhez. De ez most nem magyar, hanem összeurópai értékválság.
Menekülés, hogy a történelem díszletei mögé bújik, ott érzi jól magát?
A kérdés azt sugallja, hogy a jelen problémáinak hátat fordítok. De épp ellenkezőleg, nyitott vagyok a mai kor dilemmáival foglalkozó előadásokra, elmegyek klasszikus vagy akár politizáló színházba is, és meghallgatom mások véleményét, mert magamat demokratának gondolom. Kétségkívül több értéket találok a régebbi korok értékrendszerében, és a magam szerény eszközeivel igyekszem is azt közvetíteni.
Ön szeint a színházban is demokratának kell lenni?
Bizonyos szintig igen. A színházban az igazgatótól várják el, hogy diktátor legyen, amennyiben tehetséges. Az általam művelt színházban érték által ?irányított demokrácia? érvényesül.
Mit gondol a vidéki színházakról? Kezdik felvenni a versenyt a budapesti színházakkal?
Sok esetben a színvonal, műsorválasztás, társulatépítés tekintetében le is hagyták ott, ahol nem politikai alapon szerveződik az igazgatóság. Ahol igen, ott nagyon nehéz embernek maradni.
Annak idején az egyik darabját Spiró György vitte színre.
Pontosan. A kilencvenes évek elején egy olyan könyvkiadót működtettem, ahol Konrád György, Eörsi István, Fejes Endre is megjelent. Akkoriban senkit nem foglalkoztatott a politikai hovatartozás. Spiró igazgató lett Szolnokon, elhívott, közölte, nem igazán kedveli a drámáimat. De úgy látja, a közönség szereti. Így az első évad prózai nagyszínpadi bemutatója egy Pozsgai-mű volt. Spiró menet közben nem volt elégedett a rendezővel. Elzavarta, és ő fejezte be. Akkortájt minden egyéb hovatartozástól függetlenül elismertük a másik munkájában rejlő értékeket, egyéb olyan kritérium, mint a minőség - vagy az arra való törekvés - nem létezett.
Megszállottak című filmje nagy sikert aratott külföldön, több díjat bezsebelt. Számított rá?
Nagyon meglepődtem. Először egy nemzetközi keresztény filmfesztiválra akartam csak benevezni, és miután ott díjat kapott, vettem a bátorságot, és egyéb rangos fesztiválokra is jelentkeztem vele. Büszkeség, hogy már a hetedik fődíjat hoztuk el a világ különböző tájairól. Úgy vélem, a történetet hitelesen megformáló színészgárda nyerte meg magának a zsűrit és a közönséget, a siker egyik oka mindenképp ez lehet.
Ön szerint melyik történelmi figuráról lenne érdemes filmet készíteni?
Rengeteg filmre kívánkozó alak van a magyar történelemben. Mátyás királyt például semmiképp nem ajánlanám. Egyrészt, amit tudunk róla, az hamis, a történelmi tényeket, amiről kevesen tudnak, jobb nem bolygatni. Mátyás király kiváló rajzfilmfigura, nem egy remek mesefilm főszereplője, de botorság lenne életrajzi filmben szerepeltetni. Úgy vélem, mindig egy, az adott szereplő egész életét jellemző fejezetet kell kivenni egy ember életéből, és azt hitelesen bemutatni. Szívem szerint Tisza Istvánról készítenék filmet, az ő alakja régóta foglalkoztat. A forgatókönyv kész, több díjat nyert már. Úgy vagyunk, mint Csehov a Három nővérrel, amelyről Szerb Antal azt írta, a nők Moszkvába akarnak menni, ennek semmi akadálya, tehát maradnak. Nem akarok így járni ezzel a filmmel. Talán egyszer elkészül.
Nyitókép: A Vasgróf egyik jelenete.
