Mint az napok alatt kiderült, az amatőr módon megszervezett és végrehajtott, világszerte felháborodást kiváltó akciót a francia titkosszolgálat (DGSE) emberei hajtották végre, hogy megakadályozzák a Greenpeace tiltakozását a csendes-óceáni francia nukleáris robbantások ellen.
Franciaország az 1980-as években kezdett ismét atomrobbantásokba Francia Polinézia korallzátonyainál, Moruroa közelében. A Greenpeace tagjai úgy döntöttek, behajóznak a katonai övezetbe, hogy tiltakozzanak a kísérletek ellen, esetleg meg is akadályozzák azokat. Terveikről tudomást szerzett a DGSE, amely a legfelsőbb vezetés jóváhagyásával elhatározta, hogy elhárítja a "fenyegetést" - az máig vitatott, vajon maga Francois Mitterrand elnök tudott-e a készülő akcióról.
A sebtében előkészített, Satanique fedőnévre keresztelt művelet során a hajón békaemberek két aknát helyeztek el, amelyek tíz perc időkülönbséggel robbantak fel. A franciák arra számítottak, hogy az első detonáció után mindenki elmenekül a fedélzetről, majd a nagyobb bomba a tenger mélyére küldi a Rainbow Warriort. Balszerencsés módon azonban egy portugál származású holland fotós, Fernando Pereira az első robbanás után visszatért felszereléséért, és életét vesztette, amikor a hajó elsüllyedt.
A tettesek kiléte szinte órák alatt kiderült. A kikötőben elszaporodott lopások miatt ugyanis az őrség feljegyezte a merényletet szervező "házaspár" (valójában francia titkos ügynökök) autójának rendszámát, és gyorsan kiderítették róluk, hogy hamis svájci útlevéllel érkeztek Új-Zélandra. Másnap el is fogták őket, ujjlenyomatukat pedig megtalálták a bomba elhelyezésére szolgáló csónak alján. Két hét múlva vádat emeltek ellenük, és miután az is napnál világosabb lett, hogy az ügy mögött a francia titkosszolgálat áll, a francia-új-zélandi viszony mélypontra jutott.
Párizs először tagadta, hogy köze volna a merénylethez, de a szaporodó bizonyítékok hatására szeptember 22-én Laurent Fabius akkori kormányfő elismerte a "kegyetlen igazságot". Két nappal korábban már bejelentette lemondását Charles Hernu védelmi miniszter, és felmentették Pierre Lacoste tengernagyot, a DGSE vezetőjét. A két elfogott ügynököt 10-10 évi szabadságvetésre ítélték, de egy év után házi őrizetbe kerültek Francia-Polinéziában, majd hazatérhettek. Egyiküket 1991-ben ki is tüntették.
Franciaország 7 millió dollár kártérítést fizetett Új-Zélandnak, 8,1 milliót a Greenpeace-nek, amely ebből bérelte ki a Rainbow Warrior II-t. Magát az első hajót 1987-ben maori temetési szertartással elsüllyesztették a Matauri-öbölnél, hogy mesterséges zátonyként nyújtson menedéket az óceán helyi élővilágának.
