A jugoszláv kommunista párt Joszip Broz Tito vezetésével átveszi a Jugoszlávia függetlenségének és egységének helyreállításáért kezdett partizánharc irányítását. A német haderő április 6-án vonult be Jugoszláviába. A reguláris hadsereg veresége után a jugoszláv kommunista párt hozzáfogott a fegyveres partizánharc szervezéséhez, a vezető párttestületek katonai bizottságokat alakítottak, fegyvereket és lőszert gyűjtöttek, katonai tanfolyamokat tartottak, illegális harcosokat képeztek ki, és propagandát folytattak a lakosság körében. Tito harci felhívása azonnali eredménnyel járt. Július 7-én Szerbiában, július 15-én Montenegróban, július 22-én Szlovéniában és július 27-én Horvátországban, Boszniában és Hercegovinában tör ki felkelés. A nyár végére az országnak majdnem a fele felszabadult. Szerbiát és Montenegrót nem a partizánok, hanem a jugoszláv hadsereg ellenőrzi. A Sztálin által mindig is gyanakvással szemlélt Tito Moszkva akarata ellenére forradalmi közigazgatást épít ki. Ezzel kiéleződik a viszonya a londoni emigráns kormánnyal is.
