A Budapesten született Czóbel érettségi után, 1902 nyarán kezdte meg képzőművészeti tanulmányait a nagybányai szabadiskolában Iványi Grünwald Béla tanítványaként. Még abban az évben beiratkozott a müncheni akadémiára, egy év múlva pedig a párizsi Julian Akadémia növendéke lett. A francia fővárosban először 1907-ben állított ki a „Vadakkal” (Matisse, Derain, Dufy) együtt, első alkotásai a szecesszió és a plein air hatását mutatják. Magyarországra hazatérve dolgozott Kernstok Károly nyergesújfalui telepén, tagja lett a MIÉNK-nek (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre), majd 1909-ben a Nyolcak csoportjának. Ekkorra kialakult sajátos, egyéni stílusa, képei a világos és a sötét színfoltok tagolt rendjéből születtek, és a lényeget emelték ki.
Önarckép (1903)
Festők a szabadban képével szerepelt 1927-ben a Galerie Bing kiállításán Párizsban, amely a fauve-ok (a Vadak) 1904 és 1908 közötti munkásságát mutatta be. A képen terebélyes fa árnyékában két festő dolgozik állványa előtt. A fa lombozata odavetett, mozaikszerű, élénk színfoltokból tevődik össze. Az alakokat, a festőállványt, a fák törzsét erős kontúrvonalak határolják. A figurák síkszerűek, a festő egyáltalán nem törekszik a test plaszticitásának érzékeltetésére.
Festők a szabadban (1906)
A fauve-ok vezéralakjának, Matisse-nak mindig gondosan mérlegelt kompozícióival szemben azonban Czóbelnél nem érezzük a képszerkesztés racionális szigorúságát. Gátlástalan frissességgel, robbanó dinamikával közelít a vászonhoz. A dekoratív körvonalat szétroppantja az általa körülzárt forma heves színvilága. Czóbel ebben a korszakában együtt halad a fauvizmussal, de éppen dinamikusabb festői alkata révén néhány évi együttműködés után eltávolodik tőle, és új, egyéniségének jobban megfelelő formanyelvet munkál ki a maga számára.
Szobabelső (1910), Kovács Gábor Gyűjtemény
Az első világháború kitörése után el kellett hagynia Párizst, a Montparnasse-on bérelt műtermét lefoglalták, képeit elárverezték. Ezután a hollandiai Bergenben élt, amszterdami kiállításokon vett részt, itt készült a Fiú labdával és a Bergeni lelkész című festménye.
Fiú labdával (1916)
Bergen után Berlinbe, majd 1925-ben ismét Párizsba költözött, ahol tizenöt évig élt. Itt készült jelentősebb művei az Álarc és mandolin, Gyümölcscsendélet, Ülő akt és a Párizsi utca voltak.
Álarc és mandolin (1928)
Gyümölcscsendélet (1929)
Párizsi utca (1926)
1940-ben feleségül vette Modok Máriát, aki szintén a Párizsi Iskola követője volt, és a második világháború után együtt tértek haza Budapestre; 1945 után a teleket Párizsban, a nyarakat Szentendrén töltötték. Czóbel részt vett a szentendrei művészek rendezvényein, de nem tartozott egyik csoportosuláshoz sem. Rendszeresen kiállított a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) és az ÚME (Új Művészek Egyesülete) tagjaival együtt.
Lugas (1948)
Időskori képein eluralkodott emberszeretete, művei egyre derűsebbek, fiatalosabbak lettek. Jelentősebb kései vásznai: Szentendrei Vénusz, Fő tér, Csendélet chiantis üveggel, Rózsaszín ruhás lány.
Szentendrei Vénusz (1968)
Témaválasztása nagyon gazdag, de egyben hagyományos volt: önarcképeket, portrékat, aktokat, tájképeket, városrészeket, enteriőröket, csendéleteket festett, szemlélete huszadik századi, stílusa modern. Korai alkotói periódusától kezdve foglalkozott nagyméretű akvarellekkel, amelyeknél kihasználta a gyorsan száradó anyag lehetőségeit: szélesen és lendületesen fedve be a felületet születtek meg a karaktert erőteljesen megragadó, expresszív hatású portréi.
Egy művész portréja (1968)
Czóbel Béla volt az első magyar festőművész, aki még életében – kilencvenkét évesen – önálló múzeumot kapott a szentendrei Várdombon. 1975-ben ő maga nyitotta meg a múzeumot, amelyet születésének centenáriumán egy új épületszárnnyal bővítettek. Szinte élete végéig aktív volt, hajlott korában is kerékpáron, cájgnadrágban rótta Szentendre utcáit.
Művészi munkáját 1948-ban Kossuth-díjjal ismerték el, 1958-ban érdemes, 1968-ban kiváló művész lett. 1974-ben Szentendre díszpolgárává választották. A legfranciásabb magyar festőnek tartott Czóbel 1976. január 30-án halt meg Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik, síremléke Farkas Aladár szobrászművész alkotása.
Teljes életművét az 1971-es, Műcsarnokban rendezett kiállítás után több mint három évtizeddel, 2014-ben mutatták be újra a szentendrei MűvészetMalomban Czóbel, egy francia magyar címmel. A kiállított képek között voltak olyanok, amelyeket több mint száz éve nem láthatott a közönség, és olyanok is, amelyek a legfrissebb kutatások során kerültek elő. Képei 2013-ban a párizsi Musée d’Orsay Allegro Barbaro című magyar kiállításának is fontos részét alkották, 2015-ben a Balassi Intézet galériájában és a Szolnoki Galériában is rendeztek kiállítást műveiből. A felújított szentendrei Czóbel Múzeumban az Újragondolt Czóbel címmel 2016-ban nyílt állandó kiállításán néhány olyan újonnan feltárt képét is bemutatták, amelyek addig egy másik munka hátoldalán átfestve, eltakarva, elrejtve szunnyadtak. Paletták című, legújabb állandó kiállítása idén tavasszal nyílt meg a szentendrei Czóbel Múzeumban.
Képek forrása: hung-art.hu, MNG
