Jean-Baptiste Poquelin, azaz Molière 1622. január 15-én született Párizsban. Vagy legalábbis akkortájt, mert ahogy a komédiaíró életének számos más részletét homály fedi, úgy születésének pontos dátumát sem tudjuk. Mindössze egy kétszáz évvel később megtalált keresztlevél igazolja, hogy azon a napon szenteltvíz érte a homlokát. Talán azért kering róla annyi legenda, mert sem napló, sem levelezés, sem jegyzetek nem maradtak fenn utána.

Pedig igazi színházi zseni volt, akit még napjainkban is az egyik legjelentősebb drámaírónak tartanak. Művei kirobbanthatatlanok a világ színpadairól, hiszen kacagtató, ugyanakkor tűpontos jellemábrázolásai: a fösvény, a szűk látókörű, a rátarti, az álszent, az imposztor vagy a hipochonder portréi mit sem vesztettek aktualitásukból.

Ezért mindig garantált siker Molière-darabot színpadra állítani. De nem volt ez mindig így. Saját korában számos előadása megbukott, például az azóta fő művének tartott A mizantróp is. Vagy éppen betiltották, mint a Tartuffe-öt. Mivel életének alakulása szorosan összefüggött színházi sikereivel és kudarcaival, megírt alakjaihoz hasonlóan ő is folyamatosan „az egyszer fent, máskor lent” között fluktuált. Nézzünk néhány meglepő tényt a nagy francia komédiásról!

1. A király kárpitosa

Bár gyerekkoráról és tanulmányairól ellentmondó információk keringenek, az biztos, hogy tisztes megélhetés várt volna rá, hiszen apja a király kárpitosa volt, amely címet annak 18 éves korában fiára hagyományozta. Az ifjú Jean-Baptiste azonban inkább úgy döntött, hogy elhagyja a szülői házat, és színházi társulatot alapít. Az azonban rövid úton becsődölt, és a megszégyenült színházcsinálót apjának kellett kiváltania a börtönből.

2. A komédiás

A 17. században egyetlen műfaj uralkodott a színházban: a tragédia. Molière is ezekkel kezdte a színészi pályáját, de nem álltak neki jól a drámai szerepek. Akkoriban az előadások során a közönség nyíltan kifejezte a véleményét: felállt, tapsolt, kiabált vagy pfujolt, gyakran még gyümölcsökkel is megdobálták a színészeket. Ez Molière-rel is jó párszor megtörtént, ezért hamarosan maga mögött hagyta a tragédiákat, hogy vígjátékokban bontakoztassa ki a tehetségét.

Molière Nicolas Mignard által festett portréja. Forrás: Wikimedia Commons

3. A rejtélyes

Művésznévválasztásának valódi oka a mai napig nem ismert. Nem volt hajlandó megmagyarázni, hogy miért a Molière név mellett döntött, még a legközelebbi barátai, a színházi társulat tagjai sem tudták sem az okát, sem a forrását. Egyesek szerint egy francia falura, mások szerint a kőbánya szóra utal a név. A történészek szerint François de Molière d’Essertines regényíró iránti tiszteletét fejezte ki így, de ez sem biztos.

4. A botrányhős

A legőrültebb elméletek keringtek Molière házasságáról is. Hatalmas felháborodást keltett, amikor feleségül vette a nála több mint húsz évvel fiatalabb Armande Béjart-t, akiről sokan azt hitték, hogy a lánya. A dokumentumok szerint valójában első élettársa, Madeleine Béjart húgával, pletykák szerint annak házasságon kívül született lányával kötötte össze az életét.

5. A multitalentum

Molière egyszerre volt írója, rendezője, színésze darabjainak, amelyektől a megélhetése függött. XIV. Lajos, a Napkirály támogatása sem menthette meg attól, hogy számos rosszakarót szerezzen, akikkel folyamatosan meg kellett küzdenie. A Tartuffe-öt többször is átírta, de a papság soha nem bocsátott meg neki a hipokrita, szenteskedő egyházi figurák kigúnyolásáért. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért a Tartuffe azóta is a legsikeresebb, legtöbbet játszott és feldolgozott darabja. Sőt mi több, a címe önálló kifejezéssé vált: a tartuffe a franciában és még jó néhány nyelven álszent, képmutató embert jelent.

6. Az igazi beteg

Sok legenda született Molière haláláról is. A közhiedelemmel ellentétben nem a színpadon halt meg. A képzelt beteg előadásán a leghíresebb hipochonder, Argan szerepét játszotta, amikor vért kezdett köhögni. A közönség azt hitte, hogy ez is a jelenet része, és lelkesen éljenezte a kiváló színészi teljesítményt. A társulat egyik tagja azonban, felismerve, hogy nagy baj van, leengedte a függönyt, hogy Molière-t kimenthessék. Több órán át haldoklott, miután hazavitték. 1673. február 17-én, 51 éves korában hunyt el.

7. A balszerencsés

Halálához kapcsolnak egy jól ismert színházi babonát is, amely szerint a zöld szín balszerencsét hoz a színészeknek. Ez abból ered, hogy Molière zöld ruhát viselt az utolsó, végzetes fellépésen.

8. A szentségtelen

Akkoriban a színészeknek nem volt joguk a temetéshez, csak ha a halálos ágyukon meggyónták a vétkeiket és megtagadták a hivatásukat. Molière még az utolsó kenetet sem vehette fel: két pap is elutasította a kérést. Csak a felesége közbenjárásának volt köszönhető, hogy sikerült eltemetni. XIV. Lajos külön engedélyével, február 21-én, az éjszaka leple alatt, titokban hantolták el a Saint Joseph temetőben. Maradványai azonban nem nyugodhattak békében: 1792-ben a Panthèonba, 1817-ben a Père Lachaise temetőbe szállították őket. Ám a mai napig senki sem tudja biztosan, hogy valóban Molière holtteste fekszik-e ott.

9. A hírneves

1680-ban, halála után hét évvel királyi rendelet olvasztotta egybe Molière volt társulatát és a Bourgogne Színházat. Ez lett a Comédie Française, „Molière háza”, amely a világ leghosszabb ideje működő színházi társulata. Megalakulása óta minden évben előadják valamely művét, és bemutatják azt a hírhedt széket, amelyen ülve Molière az utolsó szerepében rosszul lett. 

A Comédie Française Párizsban. Fotó: Wikimedia Commons/Jebulon

10. Az elveszett

Néhány aláírásától eltekintve nagyon kevés Molière-kézirat maradt fent. Halála után a felesége állítólag úgy döntött, hogy az összes művét eladja. A legenda szerint a restauráció időszakában (1815–1830) egy ismeretlen férfi állítása szerint Molière eredeti műveit tartalmazó csomaggal érkezett a Francia Nemzeti Könyvtárba, és azt kérte, fogadják. Mivel későre járt, az őrök azt válaszolták neki, hogy senki sem tudja fogadni. Ez volt az utolsó alkalom, hogy valaki hallott a kéziratokról, amelyeket azóta is keresnek.

Ha kedvet kaptunk egy Molière-darabhoz, az Örkényben és a Katonában a Tartuffe-öt, a Vígben a Képzelt beteget, a Müpában A kénytelen házasság zenés-táncos feldolgozását nézhetjük meg a közeljövőben.

A cikkhez felhasznált források:
gettotext.com, discoverwalks.com, interestingliterature.com, www.france24.com, www.britannica.com

Nyitókép: A kitüntetett Molière a királlyal ebédel – a Képes Világ című hetilap illusztrációja, 1869 (Wikipédia)