A Magyar Nemzeti Múzeum Többes számban című kiállítása sok szempontból rendhagyónak számít. Egyrészt azért, mert ? ellentétben az úgynevezett ?történelmi trendekkel? ? nem a sokak által ismert és kedvelt történeti időszakot, vagyis a második világháború eseményeit dolgozza fel, hanem az első világégésről számol be. Mindezt pedig nemcsak a katonák, de a közemberek szemszögéből is teszi, megmutatva, mit élhettek át, milyen körülmények között éltek azok, akik a frontvonalakon túl maradtak. A tárlat valódi rendkívülisége azonban abban rejlik, hogy mindezt nem egyetlen városban, egyetlen épületben tekinthetik meg a látogatók. A múzeum ugyanis egy gömbsátorban rendezte be a kiállítását, amely városról városra vándorol szeptember 16-tól egészen december végéig. Mielőtt azonban részleteiben is megismerkednénk a Többes számban című tárlattal, kicsit ugorjunk vissza az időben és nézzük meg az első világháború időszakát!
Természetesen nem a kötelező évszámokat és csatahelyszíneket vesszük górcső alá, sokkal inkább arra szeretnénk rávilágítani, milyen hatással voltak az események az emberek hétköznapjaira. Melyek voltak az előjelek, és milyen irtózatos módon befolyásolta az emberek életét a háború? Azt valamennyire mindenki sejti, milyen lehetett a frontvonalon túli közemberek élete. Borzalmas. A falvak, a községek és a városok férfi tagjai közül mindenki, aki élt és mozgott, bevonult. Hiába vonultak be lelkesen a fiatalok ? mindenki elhitte, hogy mire az első levelek lehullanak, addigra véget ér a háború ?, az első év után már mindenki sejtette: ez teljesen másfajta háború lesz, mint amilyeneket addig ismertek, és nem pár hónapig fog tartani. Iszonyatos volt az emberveszteség, és rengetegen tértek haza sebesülten akár fizikai, akár lelki sérülésekkel. Ez volt ugyanis az első olyan háború, amelyben már megjelentek a technikai fegyverek, ezek azonban nem egyenlő arányban oszlottak meg a nemzetek között ? voltak olyanok, akik továbbra is lovas egységekkel támadtak a géppuskaállásokra és a sortüzelő ágyúkra. Megjelentek az első vegyi fegyverek, illetve a kézigránát és az akna. Teljesen átalakult a hadviselés, és jelentkeztek az első poszttraumás stresszben szenvedő katonák, akik nem tudták feldolgozni a fronton látottakat. Ezt a traumát és a mérhetetlen emberveszteséget, amely minden falut, várost és települést sújtott, mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy szinte minden ország minden településén találunk első világháborús emlékszobrot, kegyeleti parkot.
Az első világháború több szempontból is megrázóbb és meghatározóbb volt, mint bármelyik csata azt megelőzően. Az utóhatásait pedig mind a mai napig érezni, elég csak Trianonra gondolni. Mielőtt azonban rátérnénk az utóhatásokra, kicsit helyezkedjünk bele az akkori emberek mindennapjaiba, hogy átérezhessük, mekkora sokk is érte őket, amikor ráeszméltek arra: ez a háború bizony nem hónapok alatt fog lezajlani!
Mindenekelőtt tisztázni kell, miért is gondolták az akkori emberek, hogy hónapok alatt véget ér a háború, és miért tartottak a fiatalok olyan lelkesen a vesztükbe. Felelősként elsősorban magát a korszakot nevezhetjük meg. Az úgynevezett boldog békeidők ? a korszak az első világháború után kapta a nevét ? valójában csak a nemzetközi konfliktusok tekintetében volt csendesebb időszak. Sőt valójában ezen a területen is inkább a vihar előtti csend volt jellemző. Az első világháborút megelőzően egyik nagyobb konfliktus, csata sem volt hosszabb pár hónapnál. Villámháborúk jellemezték a korszakot, éppen ezért gondolhatták azt az emberek, ez a háború sem alakul majd másként, és pár hónap múlva már otthon lesznek mindenféle utóhatás nélkül, ahogyan az azelőtt is volt. Emellett az utolsó nagyobb konfliktus a 19. század végére tehető, melyet egy viszonylag békés időszak követett. Az emberek már szinte elfelejtették, milyen, amikor háborús állapotok uralkodnak, ráadásul az első világégést megelőzően elképzelhetetlen volt bárki számára is egy tartós, az egész világot érintő háborús helyzet kialakulása.
Ugyanakkor a korszakban rohamosan megindult a technikai eszközök fejlődése, sorra jelentek meg az új találmányok, az élet felgyorsult, és az emberek gondolkodása is megváltozott. Az újfajta fegyverektől és találmányoktól pedig azt remélték, csak még gyorsabban véget vethetnek egy esetleges háborús helyzetnek. Ez, mint tudjuk, azonban az ellenkező hatást érte el és nemhogy lerövidítette volna, inkább elnyújtotta a kialakult helyzetet, illetve minden újabb technikai vívmány őrületes károkat okozott ? elég csak a vegyifegyverekre gondolni. Mindemellett ez a háború már jóval nagyobb mértékben érintette a lakosságot, mint addig bármelyik. A léghajó hadi alkalmazásával ugyanis már a lakosságot, a nagyobb városokat is támadták. Bár ez a fajta bombázás még nem hasonlítható a második világháború bombázásaihoz, mégis a hátországon kívüliek először tapasztalhatták meg a saját bőrükön a háború borzalmait. De nem csak a konkrét támadásokkal érezték meg a háborút: a veszteségek, az utóhatások is legalább olyan borzalmasak voltak, mint a háború maga. Voltak olyan falvak, melyekben szinte teljesen eltűnt a férfi lakosság, így a nők vették át a családfenntartó szerepét, ezáltal pedig az emberek mentalitása is megváltozott. A békekötéssel pedig nem csillapodtak az indultok, sőt egyre inkább felerősödött a gyűlölet, amely kiváló táptalajt biztosított egy újabb háborúnak.
Ezt a fajta változást és a lakosságra gyakorolt hatásait kívánja bemutatni a Többes számban című vándorkiállítás is. A név egyúttal utal arra is, hogy a tömeggyártás, a tömegpusztítás korában ez a háború már nemcsak a katonákat, de a tömegeket is ugyanúgy érintette. ?A 18 méter átmérőjű, félgömb alakú sátorban a látogatók nem egy hagyományos kiállításba lépnek be, hanem amennyire lehet, itt át is érezhetik, milyen lehetett a fronton vagy a hátországban élni száz évvel ezelőtt. A vándorkiállításon ugyanis nem a szokásos, könnyen mozgatható eszközökön, hanem a század elejének jellegzetes, stilizált tereiben, életnagyságú, interaktív installációk közt lehet megismerni a korszakot? ? olvasható a múzeum honlapján a kiállítás ismertetője, amely valóban rendkívül interaktív és monumentális. A gömbsátorban ugyanis helyet kapott egy vasúti kocsi élethű mása, egy körhinta, amely a boldog békeidőket kívánja szimbolizálni, egy írógép és egy villamoskocsi is, amelyek az otthonmaradottak életére utalnak. A tárlaton ezenkívül több, mint hétszáz korabeli tárgy is megtekinthető, amelyek között szerepel Horthy levelezése és Szabó Lőrinc költő fényképes igazolványa, de fel lehet próbálni a katonák menetfelszerelését is. Mindezek és a szokatlan kiállítóhelyszín sokkal kézzelfoghatóbbá teszik a korszakot, azt, milyen is lehetett az akkori emberek élete, és milyen mértékben érintette a háború a lakosságot. A látványos elemeken, a korabeli tárgyakon kívül az éjszaka folyamán a sátor oldalára vetítik a Csárdáskirálynő-feldolgozását, ezzel emlékezve meg arról, hogy a színház még a legnagyobb tragédiák, a háborúk alatt is rendkívül népszerű volt és egyfajta menedékként szolgált az emberek számára. A kiállítást minden látogató ingyenesen tekintheti meg, ugyanis a szervezők legfőbb célja az volt, hogy mindenkihez eljusson az első világháború története.
A koncepció megalkotója és főkurátora Császtvay Tünde irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa, osztályvezetője; alkurátora Végh Katalin, a Katona József Múzeum igazgatóhelyettese volt. Szakértői munkájával segítette a projektet Ihász István történész-muzeológus, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Tárának nyugalmazott vezetője, Boka László irodalomtörténész, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója és ifj. Bertényi Iván történész, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatóhelyettese.
A kiállítás november 9. és 14. között Karcagon lesz látható, majd november 24. és 29. között Kecskemétre, december 9. és 14. között pedig Debrecenbe érkezik, és miden alkalommal a város egy központi helyszínén állítják fel a sátrat.
Fischer Viktória
Forrás: mnm.hu, honvedelem.hu, wikipedia.hu
